Szörnyű lefolyású volt Vincze Viktornál a betegség. A párja babát vár, neki se volt gyaloggalopp. Túl vannak rajta, de erős fájdalmakról számoltak be.
Elkapta a koronavírus-fertőzést a komáromi Vincze Viktor, aki ezidőtájt Prágában él a párjával, Terezával. Babát várnak, ezért aztán mindkettejüknek nehéz volt elviselni a fertőzés okozta fájdalmakat. Egyszerre betegedtek meg, márciustól észlelték magukon a tüneteket. Az első tesztjük negatív lett, most várják a második eredményét. Velük beszélgetett a Denník N riportere.
Viktor elmondása szerint először azt hitte, sima influenzája van, akkoriban Prágában nem volt jegyzett koronavírus-fertőzött. Aztán a jegyese is elkapta, és másnap már az első jegyzett fertőzöttekről szóltak a hírek, éttermek és sporthelyek bezárását fontolgatták.
„Forró italokat fogyasztottam, ám nem segítettek, és nagyon gyorsan megjelentek a tünetek. Láz, fejfájás, és a testem fájt illetve valamennyi izmom. Erőteljes, fulladásos köhögésem volt, nyálka és mindkettőnknek eléggé nehéz volt kiköhögni. Nem tudom elképzelni, milyen nehéz lehet egy idős embernek, vagy egy légúti problémákkal küzdő embernek kiköhögni a nyálkát”
Hozzáfűzte, először úgy vélték, hogy egyszerű influenzájuk van, ám egy hét után már világos volt számukra, hogy koronavírussal fertőződtek meg, mivel Viktor elveszítette a szaglását.
Vincze Viktor azt mondja, már másnap leteszteltette volna magát, de nem tudtak senkit se elérni. Csak a negyedik nap, miután magukon észlelték a tüneteket, sikerült elérniük az illetékeseket. Viktor elmondása szerint azt mondták nekik, egy hét alatt elmennek hozzájuk törletet venni. A kilencedik nap környékén ismét érdeklődtek, nem feledkeztek-e meg róluk.
Tíz nap után tesztelték le őket, de nem okolnak senkit sem, nem volt elég teszt. Aggódtak mindketten, mivel már hosszú ideig nyögték a betegséget. Hol jól voltak, aztán meg nagyon rosszul. Nem segített rajtuk a Paralen se.
Úgy fogalmaznak, hogy az első héten sehová se voltak képesek elmenni, magas volt a lázuk. Érzésük szerint körülbelül 39 fokos lázuk lehetett.
Tereza azért is aggódott, mi lesz a kicsivel, mivel senki se tudott nekik megnyugtató választ adni. Számára nem volt olyan nehéz lefolyású, de Viktor nagyon rosszul viselte. De a gyermek jól van, és már ők is jobban érzik magukat.
Meglehetősen macerás volt a tesztelés.
„Március 23-án, hétfőn, érkezett a mentő, az orvosnő védőruhában jött be a lakásba és egy kis pálcikát nyomott fel az orrunkba egészen a torkunkig, eléggé kellemetlen volt. Az orr nyálkahártya mögött idegcsoport van, és ha oda beszúrnak, akkor kicsordulnak a könnyek. Törletet vettek és azt mondták nekünk, hogy két nap után érdeklődjünk az eredményeket illetően. Aztán hívtunk, de még nem voltak meg az eredmények, végül hat napot vártunk rájuk. Akkor már nagyobb számban voltak a tesztelések. Megtudtuk, hogy pozitív a teszt. Azt mondták, további hat napig kell karanténban lennünk, ami után újabb tesztet végeznek. Még ha nem is voltak már tüneteink, nem vettük könnyelműen és nem akartunk kockáztatni, hogy jön az ellenőrzés, hogy betartjuk-e a kötelező karantént. Az ismételt tesztet a prágai katonai kórház előtt végezték el. Nagyjából három percig tartot a törletlevétel, mintegy húsz ember volt egy sorban, egymástól kétméteres távolságban álltak. Nem kellett érte fizetni. Azt azoknak kellett, akiknek nem volt beutalójuk a közegészségügyisektől vagy a körzeti orvosuktól, ők nagyjából száz eurót fizettek érte”
Elmondásuk szerint pénteken voltak tesztelésen és hétfőn már hívták őket a kórházból, hogy negatív lett a tesztjük. Jelentették a közegészségügyi hatóságnál, ahonnét újabb beutalót kaptak, elmentek a másik tesztre, és jelenleg az eredményekre várnak. De meggyőződésük, hogy az is negatív lesz.
Fogalmuk sincs arról, hogy hol fertőződtek meg, mivel nem voltak külföldön, illetve sokkal korábban. Találkoztak ugyan olaszokkal is, de nem tudják megmondani, pontosan hol történt meg a fertőzés. Vélhetően egy étteremben, boltban vagy a fitness-teremben.
Viktor nehezen viseli az egészet.
„Féltem. Az a legrosszabb, amikor az ember koronavírus-fertőzött akkor bárkit megfertőzhet, akkor is, ha az első tizennégy napban nincsenek is tünetei. Lehet ezért is fél sok ember elmondani, hogy fertőzött vagy túlesett rajta, mert tartanak a nyilvános lincseléstől és megvádolják őket, hogy valakit megfertőztek. Sajnáljuk, ha valakit megfertőztünk, ám szerencsére, az ismerőseink közül senkit sem. Mindenkinek negatív volt a tesztje, akikkel érintkeztünk. A közegészségügyi hatóság mindenkinek beutalót adott, hogy teszteljék le magukat”
Mivel mindketten sportolnak, nehezen viselik a testmozgás hiányát. Még nem kezdték el az edzéseket. Bár, úgy mondják, a testük már készen van rá. Viktor elpanaszolja, hogy a szaglása még nem a régi, és a semmittevés, a betegség vagy mindkettő miatt gyengének érzi még magát.
Tartanak attól, hogy ismét elkapják, ezért betartják a szigorú intézkedéseket és ezt tanácsolják másoknak is.
Tereza ugyan betegszabadságon van, ám mellette tud dolgozni, nem veszítette el az állását. Nem úgy Viktor, aki nem tart már a fitness-órákat, az online edzéseket sem, és már barmanként se tud dolgozni, így minden bevételtől elesett. Egyelőre tartalékokból élnek, ám az csak pár hónapig tart ki. Azután valami munkát kell találnia, vagy egy üzemanyagtöltő-állomáson, raktárban, vagy kihordóként dolgozna. De mentőkocsi sofőrjeként, vagy a határon teljesítő katonaként is el tudja magát képzelni.
Forrás: Denník N
Képek: Vincze Viktor Insta-oldala
