Döbbent arcokat okozott, ismerjétek meg. Interjú Gőghová Tímeával, egy igazi énekművésszel.
Váratlanul és mindenki meglepetésére felbukkantál az idei Sztárban sztár leszek! évadában, ahol a zsűri azonnal a kegyeibe fogadott, sőt, Tóth Gabi rád feküdt. Hogyan élted meg?
Eldobódtam, nagyon meglepődtem. Meg azért valljuk meg, ő az egyik legjobb énekesnő Magyarországon. Ebből a szempontból ez megtiszteltetés volt.
Magától értetődő volt, hogy jelentkezz a műsorba?
Gondoltam, jó buli lesz, és úgy lett. Élveztem a műsort. Tudom ajánlani, izgulok. A cél az élő showba való bekerülés.
Metálosnak mutattak be, a műsorban is keményen toltad. Hogyan jött ez az életedbe?
Igazából mindenevő vagyok a zenében. Legyen az jazz, pop, rock, opera, vagyis klasszikus zene, R&B illetve rappelni is próbálkozom. A lényeg az önkifejezés, hogy minél jobban megszólalhasson a lelkem. Ez motivál, és hajtja a szívem.
Erre még visszatérünk és bővebben kifejtjük. De térjünk rá arra, hogyan is kezdődött nálad az éneklés. Mi az első emléked?
Arra emlékszem, hogy hatévesen a rádió slágereit éneklem, és közben eszeveszettül táncolok. Már akkor megvolt bennem az őrület. (nevet)
Ennyire a zenével nőttél fel?
Mindenképpen. A szüleim egy kórusban énekeltek, és úgy ismerkedtek meg. Gyakorlatilag már az anyaméhben ezt magamba szívtam. Végülis csak kiteljesítem magam.
Amikor feltűntél a képernyőn, Gútán néhányan felhőköltek, mert ismerősnek tűntél. Azóta egymásnak adják az emberek az információt, hogy gútai vagy. De itt nem voltál a köztudatban eddig a pillanatig. Ez szándékos volt?
Elég fiatalon, mindössze tizenkilenc évesen elmentem Gútáról. Ha buli volt, akkor nagyon buliztam. Ha nem volt kedvem, akkor behúzódtam a „csigaházamba”. Tinikoromban se sokan ismertek, tényleg főleg csak a rokonság. A Selye gimibe jártam, és ott már megfogalmazódott bennem, tizennégy évesen, hogy amint lehet, világgá megyek.
Angliában kötöttél ki, mint au-pair.
Tizenhat voltam, amikor édesapám egy londoni úttal lepett meg. Amint angol földre léptem, tudtam, hogy nekem itt dolgom van. Nagyon megszerettem azt a közeget. Akkor megfogadtam, hogy amint lehet, akkor kimegyek és hagyom magam bekebelezni a világvárossal. Tizenkilenc évesen aztán megléptem ezt és belevágtam a nagybetűs életbe. Ez több mint húsz éve történt.
Ha azt nézzük, akkoriban még megvolt a külföld varázsa…
És a megélhetés. Nekem fontos volt, hogy legyen egy jó munkahelyem és ne függjek másoktól, pl. egy pasitól. Aránylag jól beszéltem már a nyelvet. Angliában gondolkoztam több éves tánciskolán, de az meglehetősen költséges volt és meló mellett talán nem is egészséges. Így aztán letettem róla. Aztán viszont jött egy újabb „szerelem” és elindultam Németországba…
Jött egy hosszúhajú Jürgen?
Nem, nem volt semmilyen Jürgen (nevet), egyszerűen csak úgy gondoltam, hogy mivel nagyon megszerettem a német nyelvet, akkor legjobban azt Németországban tanulom meg. Előtte jártam felkészítő órákra, képeztem magam. Münchenben találtam megfelelő elfoglaltságot, négy gyermekre vigyáztam, közben tökéletesítettem a nyelvet. Olyannyira, hogy fél év után jelentkeztem az egyetemre. Transznacionális germanisztika tanszéken tanultam. Az egyetem mellett mellékállásokat vállaltam. Voltam pólónyomtató, felszolgáló, illetve betegápolást is vállaltam, amit akarsz. Majd utána több évig szabadúszóként tevékenykedtem. Nyelvtanfolyamokat tartottam külföldieknek.
Jelenleg egy felnőttek számára kialakított oktatóközpontban dolgozol.
Igen, részlegvezető vagyok. Végülis irodai munka. Az ügyvitel mellett – azaz papírmunka – rám hárul a tanfolyamok szervezése, az oktatók koordinálása. Ukránokat is oktatunk, és amikor dolgoztam velük, a szlovák miatt nagyon örültek, hogy válthattak velem pár szót. Sokat jelent ez nekik. Jelenleg is futnak ilyen jellegű képzések az intézményben.
Feltételezem, ez a fő állásod. Akkor mindemellett hogyan jön a művészi önkifejezés?
Nem állok meg. Nekem nincs olyan, hogy nyugodtan sétálok. Olyan vagyok, hogy a zabszem sem marad meg a fenekemben. Mindig hajtok valamiért. Művészileg. Megtaláltam azokat a bandákat, amikben jól érzem magam, ahol kiteljesedhetek, és közben a szóló dolgaimat is építgetem.
Zavartalanul ment a beilleszkedés is a német társadalomba?
Nagy szó, de végülis igen. Bár eleinte voltak nehézségek, de alapjáraton az van, hogy a németek elfogadnak, ha valamelyest beszéled a nyelvet. Illetve eleve szeretik a különféle embereket, és nem zavarja őket, ha esetleg rosszul ragozol. Rengeteg emberrel ismerkedek meg a munkám révén, nagy a jövés-menés, hiszen iskolában dolgozom, és nemcsak német részleg van, többezer diákunk van évente. Meg nekem eleve a művészi/énekesi közegem adja a szocializálódásom legnagyobb részét.
Látni, a lételemed a zene.
Naná! Emlékszem, édesapám hegedűn játszott kiskoromban. Klasszikus zene volt. Később tudtam meg, hogy Vivaldit játszik. Azt hiszem, innét jöhet az opera rajongásom is. Aztán a gimiben Kiss Péntek Jóska castingot tartott a Hair c. musicalre, ahol az első sorba álltam, mint olyan, akinek meg kell kapnia egy szerepet. Úgy is lett. Amint meghallott, azonnal kiválasztott. Olyan elszánt voltam és úgy kieresztettem a hangomat, hogy nem lehetett nem meghallani.
Ennek azért ellentmod az, micsoda önbizalommal álltál a castingon, illetve nagyot ugorva az időbe, jelentkeztél a német The Voice of Germany-be.
Lehet ezt így is mondani. A The Voice of Germany egy kísérlet volt. A kimenetellel nem voltam megelégedve. Célom az élő showba való bekerülés volt és az sajnos nem sikerült. Nehezemre esett más dalait énekelni, mert a saját dalaimat nyomtam pár évig. Más Casting Showkban, ahová jelentkeztem, általában saját dallal továbbjutottam, de más dalával nem. Ezért nekem a Voice of Germany-ben még nehezemre esett, de már kezdek belejönni. A Sztárban sztár leszek műsorban éppen ez lesz a feladat és kiváncsi vagyok, hogyan fogom megállni a helyem, mint aki nem szokott hozzá másokat utánozni. Izgatottan várom, milyenek lesznek a visszajelzések.
Azután viszont megszaporodtak a zenei projektjeid.
Elkezdtem tudatosabban hozzáállni. Még PR-céget is megbíztam, ajánljanak be. Szépen lassan beindult. És mára ott tartok, hogy ha még kitart ez az érdeklődés, akkor hamarosan pár órát csökkentenék a főállásomból.
A progresszív melodikus metál közben van jazz, opera, sőt, érzelmes balladák és R&B. Hogyan fér meg ennyi minden benned?
Teljesen természetesen. Nekem a zene a közegem. Megtaláltam magam korábban az Infinium metál bandában, ahogyan az elektro world music-os Arcana Obscurában, akikkel készítettünk egy dalt perzsa és urdu nyelven is. Ezidőtájt a két bandámban, a metálos Still Awake-ben és a jazz-funk-os Passion Controlban vagyok.
És mindehhez jönnek a balladák?
Az a szerelemprojektem. Negyven felett elkezdtem azon tűnődni, mert megérett rá a lelkem, hogy szükségem van arra, minél inkább kifejezzem a bennem dúló érzéseket. Már korábban is írtam dalokat, ám újabban még inkább ráálltam erre, és a lassú, érzelemdús dalok potyognak ki belőlem. Van már 14 szerzeményem, amikből nyolc ballada-szám és hat R&B stílusú dal. Folyamatosan osztom meg a platformjaimon, év végéig várhatóak tőlem meglepetések. Jövőre már szeretném kiadni az albumot. Ez az, ami igazán foglalkoztat. A dalokba a YouTube csatornámon lehet belehallgatni.
Gúta hogyan van még az életedben? Elképzelhető, hogy valamilyen szinten hazatérsz?
Szüleimhez járok Gútára. Ugyan nem vagyok sokat itt, de a szívem azért megdobban, amikor meglátom a város kontúrjait a távolból, mikor kilesek a malomhoz, vagy csak járok egyet a városban és nézem az embereket. Van egyfajta varázsa ennek a kisvárosnak. Távolból hazatérve látom ezt igazán.
Akkor akár gútai búcsúkor láthatunk fellépni?!
Minden előfordulhat, nem zárkózom el. Biztosan nagyon jó lehet majd zúzni a földijeimmel.
Címlapkép: Timi archívuma
