Álma, hogy Belgiumban egy nagynevű csapatnál kerekezhessen. A lovasíjászatból nyergelt át a kontinentális biciklizéshez. Suhan, mint a szélvész és az akadályokat kihívásnak veszi. Nagy András Gútáról hajt a legjobbak közé.
Nem tervezte, hogy a kerékpársportban fog érvényesülni. Lovasíjászként kezdte a gútai Vermes törzsnél, ám az nem volt igazán az ő világa. Édesapjától kapott kerékpárral járt az edzésekre, és egy idő után azt vette észre, jobban érdekli, hogy két keréken jár, mint lóháton.
„Mozgékony gyerkőc voltam és vagyok. Mindig az izgalom hajtott, ezért is választottam a lovasíjászatot kezdetben, bár lőni jobban szerettem. Aztán fokozatosan másik nyeregbe szoktam. Édesapám kerékpárjával egyre több kilométert tettem meg. Ekkor tizenöt éves voltam. Rá egy évre már komolyabb útvonalakat is abszolváltam. Átlagban évente tizenötezer kilométert megtettem, ám volt év, hogy több mint 24 ezer kilométer volt a lábamban. Azzal azonban hamar felhagytam. Nehogy túlterheljem magam”
A húszéves fiatalember csak úgy ontja magából a történeteket, eseményeket, amelyek formálták és megerősítették abban, hogy a kerékpársport lesz a jövője.
„Egyre jobban élveztem. Versenyekre is kijutottam. Kezdetben amatőr szinten vittem, még a Dema típusú kerékpárral. Azt aztán hamar kinőttem. Jelenleg Merida típusú bicóm van.”
Kitartására, állhatatosságára és szívósságára többen is felfigyeltek. A komáromi Brigetio kerékpárklub szárnyai alá vette, s azokkal rótta a kilométereket, később a győri GYAC klubhoz igazolt.
„Amatőr versenyeken túl komolyabb megmérettetésekre is vállalkoztam. Ígéretesnek vesznek, ami nagy öröm számomra és egy visszacsatolás, hogy megéri hajtani. Több emlékezetes pillanatom is van. Minden verseny mást hoz ki belőlem. Volt, hogy annyira feldühödtem, hogy mérgemben földhöz csapkodtam a kerékpárt. Aztán például a komlói verseny egy nappal ballagásom előtt volt, de elmentem rá, annyira fanatikus vagyok.”
Szinte megállás nélkül sorolni kezdi a különféle megmérettetéseket. Általában középmezőnyben járt, míg beletanult, meg eleve kategóriájának sokkal tapasztaltabb kerekeseivel kellett megmérkőznie. Volt, hogy Peter Sagan szlovák kerékpáros első klubjának növendékeivel hajtott, de a Tour de France cseh kisiskolájának tartott klub tagjai is rótták vele a kilométereket. Ám ő nem rémült meg ettől. Éppen ellenkezőleg, kellő motivációt kapott ahhoz, hogy megvalósítsa álmát. Részletes eredménylistája ITT elérhető.
„Ott lebegett a szemem előtt, hogy bárkiből lehet sikeres kerekes, ha komolyan gondolja és végigviszi minden nehézség ellenére. Büszkeség számomra, hogy tavaly az egyik neves Debrecen környéki megmérettetésen a hatvanöt versenyzőből – nálamnál tapasztaltabbak közül – a legjobb ötbe kerültem. Ugyanilyen öröm volt, amikor a Tour de Kukkónia megmérettetésén csapatommal elsőséget szereztem. És válogatott kerettagként új távlatok nyílnak előttem.”
Nagy András jelenleg a gútai magániskolában vendéglátóipari szakon tanul, de a kerekezésben látja a jövőjét. Évente több ezer eurós kiadása mind a kerékpározásra megy el, ám nem sajnálja, mert úgy látja, van ebben jövője. Sokat segít neki a családja, szülei és testvére „hivatásos” szponzorai. Felkészítésekre Spanyolországba illetve Ausztriában járt. A tavaszi-nyári hónapokban van, hogy 4-5 órát is ezzel tölt, télen pedig az edzőteremben végez erősítő edzéseket.
Jelenleg egyéni versenyzőként indítja az idényt, bár meglehet, egy pozsonyi klubhoz kerül, bár számára sokkal rokonszenvesebbek a magyar klubok. Ez még nyitott kérdés. A jövőben pedig szeretne eljutni egy Tour de France versenyre, és egy belgiumi sportklubban is kerekezne. Sagan példája lebeg a szemei előtt.
Nagy András képarchívuma
