Megtartotta karácsonyi műsorát a Művészeti Alapiskola a helyi Nagyboldogasszony Római Katolikus Plébániatemplomban.
Egyre nagyobb várakozással tekintenek az érdeklődők a gútai Művészeti Alapiskola karácsonyi műsorára. Jóformán egyre többen ismerik fel a tehetségek bemutatkozásának varázsát és lélekemelő mivoltját, tekintve, hogy a hideg időben jól jön egy kis szívmelengető előadás és tárlat, amivel a tanintézmény képzőművészeti szakát hivatottak bemutatni.
Az akár Csillagszórónak is elnevezhető műsort immáron Becse Szabó Ilona mint iskolaigazgató konferálta, méltó utódja a Pro Urbe díjas Paszmár János direktornak, aki azért igazi mentorként meghúzódva a sarokban figyelte védencei teljesítményét. Nem tud és nem is akar teljesen elszakadni szeretett iskolájától. Mint azt a portálunknak korábban adott interjújából is kiderül, együtt dobban a szíve az itteni közösséggel.
A gútai nemzet – egykoron így tekintettek magukra a helyiek – előszeretettel időznek az adventi időszakban egy kis kikapcsolódásra. A Covid utáni időszakban szinte teljesen megtelt a templom nézőtere, a szemek az oltárra szegeződtek. Előtte sorakoztak fel ugyanis a növendékek és egytől egyig kiváló tehetségek.
A nyolcvan perces műsort gondosan és dramaturgiailag hibátlanul állították össze a szervezők, biztos kézzel nyúltak a széles repertoárhoz. Vérbeli pedagógusként és népnevelőként kiérezték a közérdeklődést kiváltó darabokat és ismét változatos, tizennyolc szegmensből álló műsorfolyamot állították össze.
És micsoda érzelmi utazásra vitték a közönséget. Repesett a szív az örömtől, ahogyan ezek a tehetségpalánták megcsillogtatták tudásukat és saját kategóriájukban minőségi művészi kinyilatkoztatást tettek, amihez eszményi hátteret biztosítottak a templom ódon falai.
A karácsonyi hangkulissza valami megfoghatatlan, földöntúli élménnyel gazdagította a nézősereget. Az első “akkordokat” a szív húrjain Nagy Péter János atya pendítette meg Dante Isteni színjátékát megidézve.
Beléptünk, ám nem hagytunk fel minden reménnyel, sőt, éppen, ellenkezően: a megannyi apró csoda teljesen feltöltötte a befogadót és elárasztotta fénnyel.
Lámpásokat gyújtottak és annak fényével kecses mozdulatokkal fejezték ki a karácsony valódi üzenetét a tanintézmény tánctagozatos növendékei. Légies könnyedséggel és ígéző koreográfiában hirdették: ímhol, eljött a megváltó és megszabadít a szenvedéstől, mert ő a szeretet. Fehérbe öltözött tündérekként Finta Nikolett, Finta Bernadett, Nagy Hanna, Bogárová Tamia illetve Tóth Olívia, Vígh Noémi és Melečky Dorka emlékezetes előadást nyújtott.
Varga Veronika elpengetett két karácsonyi szerzeményt, az ismert melódiák megalapozták a hangulatot és ezután rendkívüli érzelmi utazás kezdődött.
Svéd karácsonyi népdalt muzsikáltak a fuvolások (Mišák Nikolett, Tóth Olívia, Varga Eszter), akiknek László Sára csilingelt és Györe Ágnes gitározott, hogy aztán Finta Bernadett Ave Maria-t zongorázzon.
Pergős váltások következtek, ám ezek nem voltak zavaróak, éppen ellenkezően, olyan organikusan hatottak, hogy közben annyira elandalítóan hatott, hogy még hallgatta volna az arra fogékony.
Jól megválasztott énekkel örvendeztettek meg Csenteová Sofia, Kincel Tamara, Kürti Sára, Nagy Hanna, Navrátil Dominika, Németh Paulína Bianka és Pető Csilla, illetve hangulatemelő furulyajátékkal köszöntöttek Dominika Sudická és László Sára.
A kis közjátéknak gondolt rövid átvezető, Finta Nikolett zongora illetve Györe Ágnes és Vágai Sofia gitárduója nem volt töltelék, hanem egyenértékű a többivel, hiszen minden hangmegszólalásuk azt mutatta, helye és ideje van.
Jól megoldott kosztümökkel szalagos táncot lejtett Kürti Kristína, Sudická Dominika, Rónai Kata, Csontos Zsófia és Miskolczi Noémi, ami nemcsak művészileg volt értékelhető, hanem, hogy olyan kis helyen is kifejező volt az előadásuk. Nemcsak emiatt érdemelnek külön kitüntetést.
Nem megkülönböztetett, de jelentős figyelem hárult Németh Gabriel zongorajátékára, Liszt szerzeményét olyan érzékletesen adta elő, hogy lélegzetvisszafojtva hallgatta a közönség. Szinte kibuggyant az ujjai alól a melódia, ám az igazi élményhez több is kell: átélés és közvetítés. Jól megragadta a lényeget, ám ez csak amolyan kis bemutató volt a műsor végén elhangzotthoz, amiről külön ildomos szólni.
Cseh karácsonyi induló négykezes zongorajátékban öltött testet Melečky Dóra és Czajlik Szilvia részvételével, hogy aztán Vasi Bernadett elfurulyázza Händel Air szerzeményét.
Szintén bemutatkozásként tekinthető Keszeli Denisa és Balázs Béla hegedűkettőse, művészetük egyik gyöngyszemét az előadás végén érdemes külön megemlíteni.
Vágai Sofia gitárjátékát követően harmonika együttes örvendeztette meg a hallgatóságot. Zaira Očkajáková, Cserge Dénes, Gál Norbert, Vajda László és Czajlik Szilvia szinte már finálénak is beillő játékot mutattak be.
Ám a jónak még korántsem volt vége. Miután a karzaton helyet foglalt Nagy István orgonaművész, aki egyébként több növendéket is kísért, hangszeréhez ült, Anda Dávid keresztény dalokkal töltötte meg a szakrális teret.
Nemcsak mondhatni, hanem ténylegesen a végére hagyták a legjobb, legemlékezetesebb és legkifejezőbb üzenetű műsorszámokat. Denisa Keszeliová és Balázs Béla hegedűs kettőse olyan virtualitást produkált az oltár előtt, hogy azon Isten fénye átragyogott (csak egy részlet látható-hallható a videóban, mert a szerzőt teljesen magával ragadta).
Mikor már azt gondolná az ember, hogy ezt nem lehet fokozni, akkor ismét zongorához ült Németh Gabriel és a már belengetett tehetségével ezúttal Debussy Holdfényét idézte meg. A szerző legismertebb szerzeményét azért is körülményes előadni, mert mindenki ismeri, mindenki pontosan tudja, érzékeli, hol vannak a hangsúlyok. A fiatalember meg kifinomult érzékkel nyúlt a műhöz, átengedve magán és megigézve a hallgatóságot – külön dicséret illeti az utolsó akkordoknál lévő hatásszünet kapcsán. Mindezt persze laikusként.
Az egész elandalító érzést némileg felrázta, vagyis csak könnyedebbé oldotta a Žibrita Rebeka, Tóth Eszter, Vörös Anna, illetve Nagy Zsófia és Rónai Kata valamint Ibolya Zsóka furulyaműsora Kandik Réka közreműködésével, illetve a már korábban is említett Nagy István orgonaművész zongorajátéka. Jó volt a Troika (Johow).
Névsorolvasásnak tűnhet ez a beszámoló, azonban mindezen ifjú tehetségek és kiforrott művészek-pedagógusok egyaránt érdemesek arra, hogy nemcsak a jelenlévők zárják a szívükbe, hanem megörökítésre kerüljenek az utókornak.
A Művészeti Alapiskola ismét megmutatta, megannyi tehetséges növendékkel rendelkezik, akik ha nem is mindannyian a művészi pályát választják, ám közelebb kerülnek a kultúrához és azáltal valódi önmagukhoz. A közönség pedig nyugtázhatja, hogy amíg ennyi tehetség él városunkban, nagy baj nem lehet.
Ezt a karácsonyi műsort Gúta saját ünnepi programjaként büszkén hirdetheti.
Fotók, videó: a szerző
