A felvételek evezetnek az adott kultúrkörnyezet mélységeibe, miközben széleskörűen felhívják a figyelmet a kommunikáció fontosságára.
Nem készült fotóriporternek, Valkovic Erika mégis arra kényszerült, hogy közvetítsen, mégpedig sokatmondó felvételeivel, amik aztán odáig vezettek, hogy nemzetközi összefogás született jótékonysággal egybekötve.
A gútai születésű fotóművész a Covid-pandémiát megelőzően felvételeivel már bizonyos ismertséget szerzett nemcsak fotós köröben a világon. Fényképalkotásai bejárták a világhálót is, és különféle fotós versenyeken ért el kiváló eredményeket. Legutóbbi expedíciójából azonban sokkal több kerekedett, mint azt maga remélni tudta. Eredetileg kéthetes tartózkodással számolt a Seychelle-szigeteken, végül öt hónapig ragadt ott és abból a létezésből megpróbálta kihozni a maximumot. Felfedezte a tájat, sokat fotózott és tette közzé meglátásait. Erről részletesen ITT és ITT írtunk bővebben.
Erika fotóriportjai bemutatták, hogy a képek miképpen tudnak beszélni és információkat közvetíteni, hogy az emberek minél teljesebb képet kapjanak egy adott kultúrközegről, jelen esetben a Seychelle-szigetekről és az ott élőkről. A flóráról és faunáról. Éppen ez utóbbihoz kapcsolódott az a pénzgyűjtése, aminek során a szigeten rekedt és egyedkorlátozás hiányában túlszaporodott kóbor ebek és macskák ivartalanítására irányult.
Erika személyes történetein és képein keresztül egy egyedi perspektívából lehet látni azt a világot, amit egyszerű turistaként nem igazán vennénk észre, ám ő közösségi felületein (például ITT vagy ITT) is bemutatja, hogyan lehet hatni a világ társadalmára.
Az elkészült fotókból ugyanis naptárt készíttetett, és azt bocsátotta eladásra, minek bevételéből aztán támogatta az ottani szervezeteket, hogy csökkentsék a kóbor kutyák számát. Ezzel a kezdeményezésével az addig szó szerint elszigetelt problémát világméretűvé tette és megoldást is eszközölt, minek köszönhetően a Seychelle-szigetek lévő tiszteletbeli szlovák konzul kiemelte áldozatos munkáját és elismeréssel díjazta.
