Ismerd meg jobban térségedet! Ezt is hozta a pandémiás időszak.
Aranyló napfénycsóva kukucskál a habkönnyű felhők mögül, az indián nyár utolsó erejéből még beragyogja a térséget. A jó időt kihasználva az úticél Vásárút, a Gútától hozzávetőlegesen 20 km-re lévő mintegy kétezer lelket számláló község.
Nehezített terepen közlekedve van idő nézelődni is. Gúta Puruk részétől kezdődik a mintegy 27 km-es táv földúton (Bókony, Császta, Botakla), töltésen (Botakla-aszódi gátőrház), aszfaltozott úton (a kanális melletti út) majd főúton (Nyárasd felé) és végül kerékpárúton (Nyárasd-Vásárút). Azért is volt szükséges éppen ez az útvonal, mivel a gátőrháztól Nyárasdig a töltés megerősítési munkálatai miatt le van zárva.
Egy saját meghajtású BMX kerékpár a változatos terepen jó szolgálatot tesz, a hátszél még rásegít. Kellemes a hőmérséklet.
Bőven akad néznivaló, és a választott útvonalon kutyák sem keserítik a biciklista tekerését. Zubog és süvít a természet, igazi útitárs.
Közepesen forgalmas időszak volt az októberi nap (kedd), amikor is a közúton biztonságosan lehetett közlekedni. Nyárasdon van kerékpárút, bár a bejáróban autók parkolnak, így kénytelen-kelletlen ki kell hajtani az útra…
Jó kis kerékpárút van viszont kialakítva Nyárasd és Vásárút között. Némi szépséghiba, hogy külön kerékpárhidat nem építettek (ez lehet a következő beruházás).
Vásárút szívélyesen fogad. Teljesen ismeretlen emberek köszönnek, bólintanak.
„Jól hozta a szél, ugye?” – kiáltja egy idős úr, miközben átmegy az úton. Az emberek többsége intézi a napi ügyes-bajos dolgait, amikor összefutnak, akkor lelkesen csevegnek egymással. Az idegentől nem idegenkednek, és szívélyesen mesélnek településükről.
Így tett Lacza Gergely is, a Vásárúti Kulturális Központ vezetője, aki érdeklődésünkre elmondja, a Covid-pandémiás időszak alaposan „megvizsgáztatta” őket, és komoly kihívások elé állította.
„Teljesen leállt az élet, a kulturális pedig mindenképpen. Az egyik napról a másikra kellett improvizálni. Az elején úgy voltunk, hogy szervezünk, amit szervezünk, ám aztán sajnos sorra kellett lemondani a műsorokat. Idén is próbáltunk valamit szervezni, ám már körültekintőbben állunk az egészhez” – fogalmaz Lacza, aki két éve vezeti a takarosan felújított intézményt.
Kérdés nélkül is sorolja, mi mindent sikerült megvalósítani és mi minden vár még rájuk. Dicséri az Interreg programot, a testvértelepüléssel való közös akcióra is sikerült pénzt lehívni. A „Mesétől a találkozóig” elnevezésű projekt Vásárút és magyarországi testvértelepülése, Bőny között meglehetősen nagyszabásúra sikeredett.
„Az emberek kiéheztek a találkozásra, az összejövetelre, az együtt ünneplésre. Látszott, hogy nem csillapodott ez az igény és ez örvendetes. Június végén Bőnyben volt falunap, ahol énekelt a Vásárúti Dalárda, valamint a helyi focicsapat is játszott meccseket. Augusztus végén pedig mi láttuk vendégül a bőnyieket. Az akció kísérőrendezvénye volt a Lovas András autista művész mandaláiból nyílt kiállítás. Volt eszem-iszom, dínom-dánom, többek között fellépett a dunaszerdahelyi Pántlika, a ’dalárdánk’, majd sztárvendégként Rácz Gergő és Orsovai Reni. Mind a helyi focipályán találkoztunk. A kicsik önfeledten habpartiztak. Remek volt!” – mondja a kultúrház vezetője.
Bőny már 1992 óta testvérközsége Vásárútnak, ami most Paloznak településsel (Veszprém megye, Balatonfüredi járás) szeretné megerősíteni a kapcsolatot.
Lacza Gergely aránylag új vásárúti lakos, hiszen 2017-ben érkezett családjával a községbe, amit megszeretett.
Jókat mondott a településről az egyik büfés is, akitől afelől érdeklődtünk, hogy milyen látványosságokat ajánl Vásárúton.
„Milyen látványosságok? Az az igazság, hogy csak másfél éve telepedtem itt le a családommal. Van egy másfél éves fiam. Naphosszat a büfében talpalok, nehéz megbízható munkaerőt találni. Ezért még nem igazán volt időm ’körülnézni’ és részt venni a közösség életében” – mondja érdeklődésünkre.
Egy idősebb férfi lép oda hozzánk, aki szíverősítőért állt meg a büfénél.
„A lányokon kívül milyen látványosságok vannak Vásárúton? Meg kell kérdezni a polgármestert. Ő aztán mindent ismer. Nagyon jó vezető, mert sokat van az emberek között” – mondja a férfi.
Többen is ezen a véleményen vannak. Egy nyugdíjas nő éppen a szupermarketből tolta ki a bevásárlókocsit, majd odaszól: „Jól hallottam? A polgármestert keresi? Kerüljön egyet a településen, rögvest megtalálja valahol. Sokat jár köztünk, ismeri a gondunkat-bajunkat, és oldja, ahogy tudja.”
Török Gergely építészmérnök 2018-ban huszonkilenc évesen lett a falu vezetője. Mint mondotta, ő nem irodai dolgozó, hanem terepmunkás, és ezért járja sokat a falut.
Ami viszont nyomasztja az itt élőket, az a szennyvíz-elvezetés hiányának kérdése. Összetett dolog. Egyrészt a lakosoknak vannak igényeik, a községnek meg korlátozottak a lehetőségei, ám információim szerint dolgoznak a probléma megoldásán.
Aránylag jó az infrastruktúra, a hulladékkezeléssel is elégedettek az emberek, a felújított közvilágítással sincs gond.
Fiatalokat pedig arról kérdeztem, hogyan múlatják itt az idejüket.
„Hát, nem sok minden van, ahol lehetne szórakozni. Maximum kimegyünk a Kis-Dunára kicsit iszogatni, vagy stíröljük a csajokat” – mondja egyikük. Másik hozzáteszi: „Hát Dunaszerdahelyre járunk suliba, és lényegében ott szoktunk kimenni is. Vásárút nekünk unalmas, bár ami jó, hogy közel van több helység is, meg minden. A kerékpárúton mackónacis lányok szoktak kutyát sétáltani, hehe.”
Az éhes vándor különféle gasztronómiai helyeken tudja megtömni a bendőjét, van ízletes péksütemény, édes sütemény, illetve steaket is lehet fogyasztani. Vásárút község a réteseiről híres. Mármint, hogy évente réteshúzó fesztivált szoktak tartani. Rétest ugyan nem kóstoltunk, ám éppen ez lehet az, ami miatt (is) újra el kellene látogatni.
A Kis-Duna térség természeti szívében fekvő település felfedte valódi arcát, aminek kellemes, baráti és valami megfoghatatlanul kedves miliője van.
„Maga mit fotóz most? Ja, hogy falunkról ír? De jó! Tudja, ez mindig is összetartó közösség volt. Az idők kezdetétől Vásárút az Vásárút, és színtiszta magyar település. Büszkék vagyunk rá. Nézzen körül! Mindenki ismer mindenkit, vannak ugyan súrlódások, ám igazán nagy acsarkodások nincsenek. A maga hibáival, nehézségeivel tökéletes. Én már nem fogok sokat élni, de amíg igen, azt itt szívesen” – mondja egy másik idős nő, aki éppen a templom mellett haladt el.
Az igazi boldogság a közösségben való létezés. Nem önzően, hanem előzékenyen és összetartva. Ezt mutatta meg ez a maga nemében páratlan kisközség, amely büszke vásári múltjára és nyüzsgő, élettől duzzadó jelenére.
A szerző felvételei + google maps kép
