Újrapumpálták a művészetet a közösség vérkeringésébe.
Önmegsegítő tevékenységre buzdított a gútai városi művelődési központ vezetője, amikor felhívással élt idén év elején. Mayer János igazgató azzal indított, hogy új életet szeretettek volna lehelni a két év világjárványos időszakban a kultúra tetszhalott állapotába.
„A baj sokkal nagyobb, mint azt az első benyomásra gondolnánk. Félő, hogy a „normalizáció” után is hosszú időbe, évekbe telik majd mire újra elérhetjük a járvány előtti kulturális szintet, hogy aztán abból fejlődhessünk tovább. Művészek hosszú sora került a megélhetési szint alá, az amatőr kulturális szereplők, csoportok megbénulása is sajnos tartós és visszamaradó károkat okozott. Ez sajnos érvényes a kulturális élet passzív szereplőire is, a nézőinkre, akikben a félelem és bizonytalanság mostanság elnyomja a kulturális és művelődési igényeket” – jelezte akkor az intézményvezető.
Vészjósló indoklása mellett azzal fordult a kulturális közeg és annak fogyasztói felé, hogy csináljanak újra kultúrát.
Ennek aztán nem várt visszhangja lett a térség kulturális életében, és szinte robannásszerűen megugrott az érdeklődés. Olyannyira, hogy azt még Mayert is meglepte.
„Magam is meglepődve tapasztaltam, hogy még a vártnál is nagyobb érdeklődés van a felhívásra. Rendkívül pozitív visszhangra talált nem csak regionális szinten” – fogalmazott az első fejlemények után Mayer János.
A tavaszi koncertsorozat február 26-án, egy előműsorral, azaz téli hangulatú hangversennyel vette kezdetét, aztán szinte szétszakadt a zsák a különféle műfajú zenés műsorokkal.
Beszállt a városi önkormányzat is, nagyobb fokozatra kapcsoltak és több teret biztosítanak az éves kulturális, művelődési és közérdekű programfolyammal.
Mayer Jánosnál a tavaszi koncertfüzérről érdeklődtünk, hogy részletezze a több mint egy tucat program során szerzett tapasztalatokat. Az intézményvezető mindjárt az elején leszögezte, céljuk az volt, hogy egy koncert- és programsorozattal újra jelezzék, hogy vannak, léteznek és készen állnak a közművelődési feladatellátás további biztosítására a helyi és környékbeli látogatóik számára.
„Ám ez az aránylag rövid időszak sem volt egy homogén környezetbe beágyazva, hiszen a kezdetei még az állandóan változó covid korlátozások kellős közepébe estek, azután a korlátozások folyamatos feloldásával egy időben megjelent a háborús veszélyeztetettség és ezáltal a lét- és anyagi biztonságérzet hirtelen megroppanása is az emberi tudatban. Az élet minden területe érezhetően megdrágult. Mondanom sem kell, hogy ez nem éppen segítette a céljaink elérését” – nyilatkozta Mayer azzal, hogy elsődleges céljuk a közönség visszacsalogatása és a félelem feloldása volt.
„Az elképzelésünk olyan módon bevált, hogy valóban minden korosztályt megszólító, bőséges programkínálatot biztosítottunk a hozzánk látogatóknak. A művelődési központ ebből semmilyen anyagi hasznot nem szerzett, nem is volt ez cél, hanem a bizalom visszaszerzése, közönségünk kiszolgálása. Ennek érdekében lemondtunk a jegybevételekről a fellépők javára, a bérleti díjakról és felvállaltuk a szervezési és jegyértékesítési szolgáltatásainkat (akik igényelték), a teljes rezsiköltséget és a hangosítási és világosítási külsős szolgáltatást. Tehát anyagi szempontból csak és kizárólag kiadással számoltunk, de úgy gondoltuk, hogy az ilyen rendkívüli helyzetben és a sokáig tartó tetszhalott állapotból való ébredéshez ezt meg kell tennünk.”
Mayer úgy fogalmazott, hogy az egész kultúrfolyam egyfajta befektetés volt, és még ha csak kiadásai is voltak az intézménynek, erkölcsi kárpótlásból bőségesen jutott a szereplők és a közönség részéről egyaránt.
A felhozatal meglehetősen vegyesre sikeredett: az amatőr szórakoztató, nosztalgikus és könnyed hobbizenéléstől a félprofi és professzinális értékteremtő, zenei kultúrát gazdagító előadásig sok minden volt. E szempontból tehát teljesítette a küldetését.
„A másodlagos cél is sikerült, hiszen láthattuk, hogy a felvidéki zenei életnek is vannak kiemelkedő szereplői, akikre bátran támaszkodhatunk a jövőben is, új kapcsolatokat létesítettünk, régebbieket erősítettünk meg. Mindegyik produkció a maga műfajában és művészeti szintjén hozta a kötelezőt és az elvárt színvonalat. Sajnáljuk, hogy néhány tervezett előadás különböző (tőlünk független) okok miatt nem valósult meg. Ezekből néhány átkerül az őszi programsorozatba.”
A közönség is együtt érzett, élt a kultúrával, és az elsődleges bátortalannak ható érdeklődéstől eljutottak a teltházasig, ami mindenképpen előremutató.
„Hangsúlyozni szeretném, hogy a látogatottság és a népszerűség sok esetben nem volt arányos és adekvát a produkció színvonalával és értékével, de ennek az okait máshol kell keresni, sokkal mélyebb elemzést érdemelne. Ahogy ígértük is, a programunkban szereplő zenekaroknak szeretnénk fellépési lehetőségeket biztosítani a jövőben is a városi rendezvényeinken, akár a vásári nagyszínpadon is. Néhányan már a közelmúltban is felléptek nálunk a vásári színpadon: Storyum, Rockmisszió, LM Retro Band, Arizóna,…, a lehetőségeink szerint őket is visszavárjuk és további helyi és felvidéki zenekaroknak is lehetőséget biztosítunk, ha nem is az idei vásárban, de a jövőben mindenképpen, amikor szeretnénk majd a vásári koncerthétvége programját egy reformjavaslattal más koncepcióba állítani” – fogalmazott Mayer János igazgató.
Hozzáfűzte, az első együttműködés már most új testet ölt, hiszen ifj. Ropog József alias José, komáromi előadó sikeres áprilisi gútai élőzenekaros koncertje után június 4-én, szombaton, a nemzeti összetartozás napja alkalmából ad egy szóló koncertet a szabadidőközpont udvarán.
Kultúrából pedig nem lesz híja nyáron sem, illetve ősszel egy nagyszabású akciósorozattal készülnek. A részletes éves program ITT megtalálható.
Címlapkép: Kökény Attila fb oldala
Fotók: VMK fb oldala
