Harmath Lajosné Vöröss Kornélia – Nelli néni emlékére.
Szomorú hír érkezett a Dunántúlról. Életének 96-ik évében elhunyt Gúta szülötte, Nelli néni, akit bár a sors hullámai messzire vertek a várostól, azonban sosem szakította meg vele a kapcsolatát. Több kötete is Gúta néprajzi örökségével foglalkozik és e tevékenységéért a város 2017-ben Pro Urbe díjban részesítette.
Nelli néni 1927. március 6-án született Gútán értelmiségi családba, szülei tanítók voltak a lány- illetve fiú iskolában. A „tisztviselőházban” laktak. Míg az „alapiskolákat” Gútán járta, középfokú tanulmányait Győrben végezte. A háború több szempontból is áthúzta számításaikat, magyar létük miatt üldözöttek lettek. Több társával egyetemben 1946-ban egy csónakban átszökött a Dunán Magyarországra, mert a háború után Csehszlovákiában nem tanulhatott az anyanyelvén. Veszprémben népiskolai tanító képesítést szerzett. Édesanyjával Enyingen élt, ahol az ottani általános iskolában tanított, később Hajós településen találta meg új otthonát.
Szülőhazáját sosem felejtette el és élete során többször ellátogatott Gútára, hogy felidézze gyermekéveit és ne kopjanak meg emlékei. Ennek okán néprajzgyűjtőnek állt, hogy megörökítse, továbbadja Gúta történetének egy szeletét.
Idős gútaiakat látogatott meg, hogy a helyi tájszavakat, történeteket, gyermekdalokat és hagyományokat feljegyezze, hiteles, gútai nyelvezettel. Hiánypótló művei, mint például a „Gútai kis történetek és lakodalmi szokások”, illetve a „Köszöntsük a Jézuskát” páratlan néprajzi kincsként szolgál, illetve Nelli néni emlékei megtalálhatóak a „Volt egyszer egy iskola” című kiadványban is. De segédkezett az „Aranykertben Aranyfa – felvidéki magyar gyermekjátékok I.” kiadvány összeállításánál is, amivel díjat nyert a Néprajzi Múzeum pályázatán.
Utolsó éveit Madarason egy idősek otthonában töltötte, békésen távozott.
Fotó: Madarász Róbert
