A nagyratörő tervek megvalósításához hozzányúlnának még a tartalékalaphoz is.
Zöldturizmus és kistérségi központ mellett élettől duzzadó városban gondolkodik a független polgármesterjelöltként induló Kárpáty Ernő és tucatnyi „embere”, akik egy vasárnap délelőtti reggeli mellett ismertették választási programjukat a Pozsonyi utcában lévő kávézóban.
Megteltek a helyiségek érdeklődőkkel, Kárpáty többször is elmondta, örül ennek és megtisztelő számára. Azt mondta, számára Gúta a világ közepe és bemutatta tizenhárom pontból álló elképzelésüket, amin hosszan dolgoztak.
„Készen állunk” – kezdte Kárpáty Ernő, megidézve a négy évvel ezelőtti választási szlogenjüket. Elsőnek és elmondásuk szerint legfontosabbnak a lakosok megsegítését tartják.
Németh Iveta, a programpont társkészítője a jelenlévőknek elmondta, első intézkedés gyanánt szükséges létrehozni egyfajta megsegítő csomagot, támogatásokat biztosítani a lakosok számára, hogy megvédjék a lakosokat ebben a válságban. Felvázolta, közel kell állni a lakosokhoz és önkormányzati rendeletben tisztázná a nyújtandó támogatások formáit. Külön kiemelte az új hulladékkezelésben előforduló „pelenka-kérdést”, miszerint a kedvezményes rendszer nem sokat ér, ha aztán a pelenkák megtelítik és megnehezítik a kukát (legyen szó akár kisgyermekekről illetve idősekről). Válságközpontot hoznának létre, ahová a nehéz helyzetbe kerülő egyéneket, családokat átmenetileg (pár nap, hét, hónap) elszállásolnák. Ezen kívül tanácsadást is nyújtanának a jogi kérdésekben. A szennyvíz elvezetésénél is kedvezményt nyújtanának.
„Szavazzanak Ernőre sokan, szép fiatalember, megérdemli” – zárta felszólalását Németh Iveta.
A közlekedésbiztonság tekintetében megfogalmazásuk szerint minden út Gútára vezet, de a belső utakat is kezelni kell. Felújítanák azokat, illetve a járdákat is, valamint városon átívelő kerékpárút is az elképzeléseik között szerepel. Felújítanák a buszmegállókat a városban. Pelikán Andrea úgy fogalmazott, első körben szükséges kialakítani egy koncepciót, hiszen tranzitvárossá alakult Gúta, újra kell kitáblázni a várost, bizonyos részeken sebességkorlátozást bevezetni illetve a külterületeket is infrastrukturálisan közelebb hozni (Szlatky major, Örtény, Pacsérok, Királynérét, Nagysziget…). Pelikán úgy véli, az állami 5P támogatási rendszeren keresztül ez megoldható lenne.
Kárpáty Ernő külön programpontban elmondta, mindig mozgásban van és ezt közvetítené erőteljesebben egy új városi sportcsarnok megépítésével, előremozdítaná a vízisportok körülményeinek kialakítását, hogy „minden gútai gyerek megtanuljon evezni”, de tanuszodát is kialakítana. Úgy fogalmazott, két folyó között található Gúta, jobban ki kell használni, egy mólót szükséges létrehozni, hogy a kenusok ki tudjanak kötni és egy táblával jelezni, hol is tartózkodnak. A sport területén szükségesnek tartja a tehetséggondozást. „Álmom, hogy lássunk egy gútait az olimpián” – fogalmazott.
Angyal Béla az idősek iránti tiszteletet és felelősséget kezelő programpontot vállalta magára. Elöregedő társadalomban élünk, ezt korfás grafikonnal szemléltette. Mivel kevesebb gyermek születik és egyre több a nyugdíjas, azt szorgalmazza, hogy a városi hivatal berkeiben létrejöjjön egy külön szociális hivatal – jelenleg egy alkalmazott foglalkozik ezzel – és több munkatársat lesz szükséges bevonni. Úgy látja, a részesedési adók öt százalékát erre lehetne szánni, mint ahogyan erre létezik határozat, csak a megvalósítás maradt el. Idősek számára kiosztanának okosórákat is, ami mérné az egyén életfunkcióit és ha veszélyt érzékel, azonnal értesítené a gyorsmentőket.
A kistérségi kulturális központról Samu István értekezett. „Társadalmi élet nélkül nem építünk várost” – mondta a jelenlévőknek és tételesen felsorolta, milyen ötletekkel dobná fel a Covid után elhalt társadalmi és kulturális életet. Úgy fogalmazott, ha nincs kultúra, akkor nincs turizmus sem. Roma szervezetekkel is együttműködne. A tájház kapcsán megjegyezte, komplexumként képzelte el, állandó szolgálattal. Megvásárolná a gazdátlan ingatlanokat a tanyavilágban, és turistáknak adná ki szállásként. Példaként a Sopron melletti Hegykőt említette, ahol az önkormányzat felvásárolta az üres ingatlanokat, kiírta rá, egykoron kik lakták és szállásként kínálja a látogatóknak. Úgy látja, ezzel sikerülne bevonni a tanyavilágot. „Minden összeér valahol” – mondta. Mindemellett a könyvtárat digitalizálnák és online megoldást is felvetettek.
Forró Tibor Gútáról mint a vizek városáról beszélt, magáénak érzi ezt, és szorgalmazná a Dögös és azon belül is a Békavár, vízimalom újraélesztését, valamint a Vág parton strand kialakítását. Kárpáty hozzátette, hogy a Dögöst mindenki nézi, de senki nem tesz semmit, ő azonban két kézzel mentette a halakat.
A zöld város és élhető környezet tekintetében a nagyszigeti Tóth Péter szólt a közönséghez. Elmondta, agronómusként és gazdaként érzékeli a klímaváltozás hatásait, és azokat megfelelő szakembergárdával oldaná és a zöldítésre, a vizek megtartására ügyelne. Mindezzel szorosan összefonódik a tiszta város elképzelése is. Minden háztartásba komposztáló edényt juttatna, némi útmutatóval, hogy a lakosok a kertjükre maguk állítsák elő a humuszt. Ugyanígy a zöld gondolkodás felé vezetné a lakosságot.
Ferencz László az infrastrukturális fejlesztésről szólt. Úgy látja, 33 éve nem jutott el a város odáig, hogy szennyvíztisztítót létesítsen, és ez a jelenlegi városvezetés sara. Úgy fogalmazott, hogy ezzel nem előre megyünk, hanem vissza az ókorba, bár ott még a piramisokat is gyorsabban építették. „Tennivágyó polgármester kell és nem olyan, aki várja, hogy mikor megy nyugdíjba” – fogalmazott Ferencz. Úgy véli, a Déli Zóban lehetne a kiskereskedelmi szolgáltatásokat bővíteni, mivel szerinte az meglehetősen szegényes. Kárpátyt szellemileg és fizikailag is alkalmasnak véli a polgármesteri feladatra. Kárpáty hozzátette: „a világ nem vár ránk, ki kell taposni az utat”.
A város ügyvitelének átláthatósága tekintetében Forgács Attila beszélt az egybegyűlteknek. Kiemelve a Transparency International Gútára vonatkozó kimutatását, ami lejtmenetet ábrázol. Azt mondta, akkor történt ez, amikor megvonták a lakosoktól, hogy az önkormányzati ülésen felszólaljanak, hogy nem járul hozzá az átláthatósághoz a bizottságok összevonása, megszüntetése sem, de a rövidtávú fejlesztési terv is inkább népszerűségi licitté vált. Azt látja járható útnak, ha visszaállítanák a bizottságokat – többet is -, nyilvánosak lennének a bizottsági ülések, szakmai alapokra helyezné a fejlesztések prioritásainak kiválasztását, illetve a helyiek szavazáson dönthetnék el mintegy százezer euró sorsát, hogy milyen fejlesztésre lenne felhasználva és ne politikai vonalon valósuljanak meg. Az önkormányzati üléseket élőben közvetítené, hogy gyorsabban információkhoz jussanak a lakosok. Egyfajta etikai kódexet a városi intézményeknél is bevezetne, mindent nyilvánossá tenne. Külön szociális bizottságot kellene létrehozni, ami átláthatóan utalná ki a lakásokat. „A susmus korának véget kell vetni” – mondta Forgács.
Baráti energiával látná el a várost Kertai Kristián. Aki ugyan elsősorban informatikus, de az energiaválság kezelésével foglalkozna. Úgy látja, energiaauditot kellene végezni a városi intézményekben, ahol kell, ott átállnának a megújuló erőforrásokra, korszerűsítené az intézményeket (nyílászárók cseréje, hőszigetelés, stb.) és racionálisan kihasználná a középületeket, mert úgy látja, van, amelyik csak egy héten egyszer-kétszer van kihasználva, viszont egész héten megy a fűtés bennük. Azon lesz, hogy a diákok ne tizenöt fokban és ne online tanuljanak.
Szőköl István fészekrakó programmal állt a jelenlévők elé, mondván, szükséges támogatni a fiatal családokat, elérhető lakhatást kell biztosítani számukra, valamint támogatni az iskolákat.
Végezetül a közbiztonság került szóba, ahol Balogh Árpád, vámos ismertette, hogy nem elégséges annak bebiztosítása, ezért sokkal korszerűbb biztonsági kamerákat szükséges beszerezni és a külterületekre is kihelyezni és állandó figyelőszolgálatot kell biztosítani. Újraélesztené a közrendvédelmi bizottságot. Kiemelte a fiatalok alkoholgondjait, de a migrációt is aggasztónak tartja, valamint, hogy összeférhetetlen egyének először csak kérdezve szeretnének valamit elvenni a családi házaktól, de tart tőle, hogy idővel kérdezni se fognak, hanem csak elviszik, amire szükségük van.
Portálunk azt a kérdést tette fel a jelölteknek, hogy mindezen elképzeléseket, milyen forrásokból kívánják megvalósítani. Összességében elmondható, hogy úgy vélik, a városi költségvetésben vannak tartalékok. Németh Iveta például azt hozta fel, hogy eleve kétszázezer euró nem kerül bedolgozásra a városi költségvetésbe, illetve szükség esetén a városi tartalékalaphoz is lehet nyúlni. Nyomatékosította, hogy a felvázoltak csupán egy vízió, és először a válságot szükséges túlélni és minden más csak azután következhet, az is csak fokozatosan.
A szerző felvételei
