Korábban soha nem látott felvételek kerültek elő az 1965-ös árvízről

Családi albumban találták a képeket, amiket eljuttattak szerkesztőségünkhöz.

Szó szerint vízválasztó volt a nagy dunai árvíz 1965-ös megjelenése Gútán. Nemcsak rombolt, hanem aztán felújíttatta a községet. A Forró család egy régi albumban fedezte fel a ritka felvételeket, amik bemutatják az emberek küzdelmét és akkori életét az 1965-ös árvíz idején.

A 14 fotót eljuttatták szerkesztőségünkhöz, hogy közkinccsé tegyék és közösségileg emlékezzenek azokra az időkre. Felvételeiket ezúton is köszönjük! (Akinek a birtokában vannak képek, amik még nem jelentek meg, egészen nyugodtan elküldheti, had legyen minél több elérhető felvétel).

Az 1965-ös év térségünkben meglehetősen csapadékos volt, illetve az Alpokban rohamléptekkel indult meg az olvadás – e két körülmény ötvözete a vízmennyiség, ami képtelen volt a mederben tartani a folyókat, és a Duna valamint a Vág is kiöntött. Az előbbi Csicsónál (1965.06.12.) szakította át a gátat és utat követelt magának, a Vág megduzzadt és Gútán megemelkedett a talajvíz.

Az akkori községi vezetőség ugyan tisztában volt vele, hogy a hatalmas víztömeg eléri Gútát és menthetetlen a helyzet, mégis gátakat (nyúlgát és körgát) építettek (kb. 12km hosszan) és több mint kilenc ezer embert illetve több tízezer jószágot (csirkék, marhák, sertések, stb.) kimenekítettek. Gúta gátjait végül 1965. június 25-én hajnali 1 óra 15 perckor szakította át az ár, és a víz csendesen folyva bekebelezte a település több mint 90 százalékát (876 családi ház lett oda, további ezret ért kár) és két hónapig masszívan tartotta magát.

Rohamtempóban felújításra került Gúta, két év alatt teljesen új arculatot kapott a község, amelyet aztán 1967. október 14-én várossá nyilvánítottak.