Újabb érdekesség a város történelméből.
Korábban az 1899-es pusztító tűzvészről hoztunk érdekességet a híres archívumból, amely az utóbbi 250 év sajtómegjelenéseit tette közzé, most pedig az ős gútaiak foglalkozásáról és eszközkészítéséről, azaz a halászatról és hálófonásról hozunk korabeli szöveget.
Íme:
Ma már nagyon kevesen tudják, hogy Gúta (Kolárovo), nemrégiben Dél-Szlovákia legnagyobb községe, híres halásztelepülés volt. Már az ősidőkben a halászat a gútaiak főfoglalkozása. A városka a Kis Duna és a Vág torkolatánál fekszik, tehát olyan folyók mellett, melyek halban rendkívül gazdagok voltak, és ez mindent megmagyaráz. Még ma is él Gútán néhány idősebb ember, akik hivatásszerűen űzik a halászatot.
A megmaradt gútai oklevelek közül a legrégebbiek 1268-as keltezésűek. A régi Gúta a mostanitól hét kilométernyi távolságra, északkeleti irányban feküdt a Nyitra folyó és a Vág bal partja között.
A régi Gutának hadászati szempontból is nagy volt a jelentősége. 1349-ben Mária királynő erődöt építtetett itt. Később a várost és az erődítményt földig lerombolták a portyázó török csapatok és az elmenekült, koldusbotra jutott polgárok a mai helyén építették újjá Gutát. Nagyon jól választották meg a helyét. Minden oldalról mocsarak, Ingoványok vették körül és ráadásul Érsekújvár felől a Vág védte. A helyváltoztatással velejárt a lakosság létfeltételeinek a változása is. Mivel kevés volt a termőföld, halászatra adták fejüket. A termő terület csupán takarmánytermesztésre volt elegendő.
És hogy mit mond a krónika? 1447-ben Beatrix királynő (Mátyás király második felesége) 105 dukátért 21 vizát (abban az időben a legnagyobb hal a Dunában és a Vágban) vásárolt a gútai halászoktól. 1536-ban Miklós esztergomi püspök említi, hogy milyen nagy halakat látott a Kis Duna és a Vág vizében. A gútai halászok ágyúkat vontattak a Vág partjára és lövésekkel kergették a halakat a hálókba. Az esztergomi püspökség krónikájában olvashatjuk, hogy 1577 tavaszán a gútai halászok egyszerre harminc nagy hálót is használtak. Rengeteg vizát és márnát fogtak. Ezek a feljegyzések is igazolják, hogy a gútai halászok rendkívül ügyesek és messze földön híresek voltak. A hivatásos és a sporthalászat a múltban és most is nagy ügyességet igényel és jó halászfelszerelést. Legnagyobb szaktudás a háló készítéséhez kell, mely nélkül a halászat elképzelhetetlen. A gútaiak nemcsak híres halászok, hanem kitűnő hálókészítők is voltak.
Éppen ennek a főbb száz éves hagyománynak köszönhető egy új iparág keletkezése Gután, a hálókészítés. A múlt századokban általában otthon és kézzel készítették a hálókat. A huszadik század elején egy Kohn nevű szemfüles kereskedő jelent meg Gútán, aki azután a saját meggazdagodására használta fel a gútaiak ügyességét. 1910—14-ben Gútán egy kis hálókészítő üzemet alapít. S hogy a termelés már az indulásnál rentábilis lehessen, Németországban gépeket vásárolt és néhány ügyes gútait betaníttatott a kezelésükre. A gyártmányok jó minősége aránylag rövid idő alatt megalapozta az üzem hírnevét. Az egész országból érkeztek a megrendelések és az ügyes kezű asszonyoknak köszönhető, hogy a kereskedő minden megrendelőt kielégíthetett.
Ez a gépi berendezés nagy fejlődést jelentett abban az időben. A kötőgépeket benzinmotor hajtotta a műhelyben, és ez a motor termelte a helyiségek megvilágítására szükséges villanyáramot is.
Szinte hihetetlen, hogy ezek a gépek mindmáig üzemben vannak, de a benzinmotort már csak akkor veszik igény-be, ha megszakad az áramszolgáltatás. Ezek a kötőgépek még ma is ki-tűnően működnek. Olyan tökéletesek, hogy azóta sem gyártottak jobb és nagyobb teljesítményű gépeket, sem nálunk sem pedig külföldön. A teljesítményük megfelel a mai követelményeknek és a hálók minősége is kifogástalan.
A gútai hálókészítő üzemnek a második világháború után már több gazdája volt. Először a helyi nemzeti bizottság vette át, azután a közben megalakuló kisipari szövetkezet, jelenleg az érsekújvári (Nové Zámky) Pletatex melléküzeme. Ma mindenféle fajta hálót gyártanak a gútai szövetkezetben, ami-re csak halásznak, vadásznak vagy sportolónak szüksége lehet. Gépekkel és kézzel folyik a munka, mivel a nagy hálók javítását géppel nem lehet elvégezni. Az Ilyen munkánál érvénye-sül a helyi lakosság hagyományos ügyessége.
Lent és kendert ma már keveset használnak, annál több szintetikus anyagot. Ezek erősebbek és tartósabbak. A műanyag szálakból készült hálók minősége a lehető legjobb.
És még egy érdekesség. Néhány év-tizeddel ezelőtt, amikor a helyi lakosság főfoglalkozása a halászat volt, a hálók készítésével és javításával a férfiak foglalkoztak. Ma viszont az asszonyok munkája ez. Harminchétén vannak. Némelyikük már több mint harminc éve dolgozik ebben a kis üzemben. Néhány évvel ezelőtt ki is tüntették az üzemet. Megérdemelték!
Írta és fényképezte Jozef Sluka (1971) (a szerk.megj.: a szövegben a jobb olvashatóság kedvéért átjavítottuk az elgépeléseket, tartalmilag nem eszközöltünk változtatást)
