Ha dinnye, akkor Bagin. Halljuk lépten-nyomon e térségben. Ám ez nemcsak üres frázis. A Gúta-Bogyarét úttengely mentén fából készült árusító helyen kínálják az ízletes portékát. E riporttal másokra is felhívnák a figyelmet.
„Úgy látom, hogy csak egymásra számíthatunk. Ezért gondoltuk, hogy minduntalan felhívjuk a figyelmet arra, hogy támogatni kell a hazait. Akkor, amikor mindent kiszorít a külföld” – kezdi mondandóját Bagin Roland. A híresen ismert Bagin-farm egyik tulajdonosa.
Ikertestvére, Tamás helyeslően bólogat. „Mi még a szerencsésebbek közé tartozunk, ám aki most kezdeni neki, az még a gondolat megfoganása előtt befejezi” – meséli.
Körbevezetnek a Gúta melletti gazdálkodás területén. Megtudom, hogy a neves dinnyét idén tíz hektáron termesztenek. Ottjártamkor többedmagukkal szedték.
„Nekünk nem büdös a munka. Mi úgy vesszük, magunknak csináljuk. Nem játszunk főnököt, munkatársak vagyunk. Vezetőként döntéseket hozunk, de ugyanúgy a földeken vagyunk. Napi 16-18 órát is. A minőséget csak úgy tudjuk garantálni, ha mi szedjük. Mi ebben nőttünk fel. Szüleink kicsi korunktól erre vezettek” – mondják egyöntetűen a Bagin-fivérek.
Segítőik is akadnak, akik a rakodásban jeleskednek, bár azért arra panaszkodnak, egyre nehezebb jó és megbízható munkaerőt találni.
„Szerencsére most jól elvagyunk, ám volt, hogy lasszóval kellett fogni a dolgozókat. Eljöttek egy napra, megkapták a fizetségüket, aztán már sosem láttuk. Nem egyszerű munka ez, és némi földszeretet is szükséges. Hiszen itt egész nap szutykos az ember, több esetben éget a nap. Kimerítő. De mi szeretjük csinálni!” – állítják Baginék.
Miközben éppen vágfarkasdi viszonteladónak szedik a dinnyét, elmondják, nem irigylik a kezdő gazdákat.
„Nagy nehézségek árán tudna csak jó gazdálkodást vinni. Ha nincs alaptőkéje, akkor a különféle támogatások alig elegendőek ahhoz, hogy tisztességesen létezzen. Sajnos nagyon sok területet elfoglaltak a külföldi vállalkozók. A helyiek helyett az ország is a külföldieket részesíti előnyben. Még a földet is kiszervezik. De akkor mi marad ennek az országnak? „– teszik fel a kérdést a Bagin-fivérek.
Itthonról otthonra frissen az asztalra
„Túl nagy a lobbi. Túl olcsó a dinnye a nagy boltokban. De a jó minőségű dinnyét nem lehet olyan olcsón előállítani.”
Idén nemcsak különféle görögdinnyét termesztenek, de rendkívüliként sárga színű görögdinnyét is, illetve sárgadinnyét. Jól viszik. Már bejáratott brand lett a Bagin. Nagyobb boltokban is elérhetőek a dinnyéik. Vannak, akik csak szezonálisan, kifejezetten tőlük szeretnek vásárolni, mert az az igazi és nem a Dél-Európából importált sok esetben íztelen görögdinnye.
„Mi csak egy része vagyunk ennek a gépezetnek. Segítene másokon is egy egységes közösségi piac, ahová mindenki a saját terményét vinné értékesítésre – igazolva a származási helyét és a frissességét.” Egy ilyennél aztán könnyebben kialakíthatóak lennének a fogyasztói szokások is, hiszen ha egy helyen megtalálja a vásárló a portékát, akkor talán kevésbé fogja a multikban elkölteni a pénzét. Természetesen a nagy üzletláncok e tekintetben kikerülhetetlenek, ám Baginék úgy vélik, a közös fellépés segíthetne a szlovákiai agrárágazaton, ami aztán éppen a magyar közösséget jobb pozícióba helyezhetné.
„Nem tudom, hogy meg kell várni, amikor az utolsó gazda tevékenységét is elsiratjuk? Vagy az éghajlatváltozás miatt teljesen ellehetetlenülnek a termelők? Mi értünk van minden és mi, a nép tudunk csak előrelépni. Csak egy egységesen, egyirányba tekintve lehet megtenni!”
Saját brandjük mellett minden egyes szállítmányukat „Szlovák termék” matricával látják el a sajátjuk mellett. Ez olyan védjegy, ami bizonyossá teszi, saját földből és kétkezi munkának eredményeként takarították be a terményt.
Gúta után Bogyarétnél a főút mentén hatalmas betűkkel látszik, Bagin-dinnyét lehet vásárolni. A kánikulában még inkább jólesik egy kis hűsítő dinnye. A haza íze! Tegyetek így valamennyi minőségi helyi terménnyel. Végső soron ugyanis önmagatokat támogatjátok.
(x)
