Vadvizi élményhorgászat az őserdőben.
Nem aprózza el álmai megvalósítását a gútai Mészáros Péter, aki apjával és néhány magyar élményhorgásszal elindultak nagyvilágba és meg sem álltak Dél-Amerikáig, hogy a világ egyik legnagyobb édesvizi halával megbirkózzon. Az arapaima kifogása volt a gútai srác egyik álma. Teljesítette, és számtalan élménnyel tért haza, amiről olvasóinknak mesélt.
“Ez tényleg úgy indult, hogy egy reggel úgy ébredtem, szeretnék arapaimát fogni. Nézegettem videókat és láttam, egy magyar világutazó érdekes helyekre jut el. Ő Pálfai Gábor. Felvettem vele a kapcsolatot, elmeséltem neki, mit szeretnék, ő pedig készségesen segített, amit ezúton is köszönök neki” – fogalmaz a tizenkilenc éves fiatalember.
Hosszas tervezés és előkészület után repülőre szálltak és eljutottak a sok víz országának tartott Guyanába, Dél-Amerika egyik államába. Georgetownba érkezve megcsapta őket a nedves trópusi éghajlat, dzsungelben vertek tábort, majd kipihenték az utazás fáradalmait. A kilencnapos kirándulás másnapján elkezdtek ismerkedni az Essequibo folyóval, ami Guyana legnagyobb folyója és egyúttal a legnagyobb az Orinoco és Amazonas között.
“Több helyen pergettünk, kaptak a halak. Sikerült piráját is fogni, ami kis dög volt, mert azonnal elrágta az alaphorgokat. Mondom, jól van, acélhorgokat vetünk be a szörnyek ellen. Fogtam a napok alatt ráját, vámpírhalakat, pávasügért, leopárdharcsát.”
De az álma mégiscsak egy arapaima volt. Két horgászbotot, két pergetőbotot és tartozékaikat vitték Gútáról, 180 kiló szakítású zsinórral. Táboruk házőrzői kajmánok voltak. Őslakos vezetőjük, Leonárd, igazán tudta, mi kell egy gútai kalandornak és csónakáztatta őket a vadvizen.
“Az első próbálkozásunk során kissé elcsigázódtunk, mivel magas volt a vízszint, arapaimák a fák között voltak, de azért csak sikerült néhányat ‘próbaképp’ kifogni. Ezek nagyjából nyolcvan kilósak voltak. Nagyjából mint nálunk a harcsák. Ám már így is boldog voltam és ha nem fogtam volna semmi mást, akkor se érdekel volna. De az élet tartogatott még számomra meglepetést.”
Nem is kicsit. Már az is élményszerű volt, hogy néhány éjszakát a dzsungelben tölthetett, bőgőmajmok, kajmánok, különféle kígyók társaságában. Nem volt nyugodt, mikor az illemhelyre kellett mennie. Arapapagájok és egyéb énekesmadarak hangjaira ébredtek.
“Eddigi életem élménye volt. Magasan sütött a nap, a vadfolyón felfelé haladtunk, kajmánok kukucskáltak ki a vízből, ám mi mit sem törődtünk velük. A nagy ho-ho-horgászt megszégyenítő módon lestük a vizet, mikor bukkannak fel az arapaimák mint tüdős halak levegőt venni. Elkezdtük a beetetést, aztán a forróságban – szerintem másodfokú égési sérüléseket szereztem – másfél órát fárasztottam a csónakból és húztam a part felé a 140kg-os szörnyet, ahol aztán fotózkodtunk vele, majd visszaengedtük. Egyébként valamennyi hallal ezt tettük. Míg élek nem felejtem el!”
Péter készített az útjáról és vizi kalandjáról videót, amit majd az “A horgászat az jó-MP Baits” YouTube csatornáján – ITT – lehet majd megtekinteni. Szuvenírként rájatüskét hozott haza, az is emlékeztetni fogja a különleges dél-amerikai vízi kalandjára.
Mészáros Pétert egyébként már tízéves korától elbűvölte a horgászat. Azután, hogy keresztapja Nagyszigetre vitte horgászni és kifogott egy hat kilós pontyot. Azóta nincs megállás. Bár pincer-szakács szakon tanult, ám jópár éve bojlikészítéssel foglalkozik. Hobbija a munkája és azáltal megvalósítja álmait. És már dédelgeti a következőt. Nagyon szeretne Afrikába eljutni és az ottani tengerek vizeiben is horgászni.
Fotók: Mészáros Péter
