Noha roppant kialakulatlan a jelenlegi világpiaci helyzet, a nehézségek ellenére mégis fejlesztenek. Szükségszerűségből.

Alaposan megkeverte a kártyákat a mezőgazdaságban is az orosz-ukrán háború, aminek hatása Gútán is tapasztalható. A helyi mezőgazdasági szövetkezet rég nem látott bizonytalanságban próbál talpon maradni.

„Vagy folytatjuk, mint eddig, vagy abbahagyjuk” – jelentette ki érdeklődésünkre Bakos Imre mérnök, a gútai mezőgazdasági szövetkezet vezetője.

Tájékoztatása szerint már múlt évtől érzékelhetőek a piaci ingadozások, de akkor még bizakodva néztek a jövő elé. Idén, miután február 24-én Oroszország megtámadta Ukrajnát valamint elszabadultak a piaci árak a gabonafélék és az olajos növények tekintetében, már a helyi mezőgazdasági szövetkezet vezetősége is összehúzta a szemöldökét.

„Jelentősen megdrágultak az inputanyagok. A műtrágya ára közel a duplájára nőtt. Az ukrán és orosz források elapadtak. Rendesen megmutatkozott, mennyire elszálltak az energiaárak. Minket elsősorban az üzemanyagár-emelkedés érintett, mivel a gáz- és az áramszolgáltatást még a háborút megelőzően egy évre illetve kettőre előre lekötöttük. De az áramért így is jóval többet fizetünk. Hiába is nőttek a felvásárlási árak, többletköltségeink keletkeztek, és kérdéses még, milyen mérlegű gazdasági évet fogunk zárni, bár reménykedünk a jóban” – jellemezte a helyzetet Bakos Imre.

Úgy fogalmazott, a gázszolgáltatóval 2023. június 30-ig van élő szerződésük. Az áramszolgáltatójuk idén ugyan kivonult a piacról és egy másikkal kötöttek szerződést, azonban az első próbálkozásukkor a tavalyi 57 euró/mWh árról 486 euró/MWh árra drágult az áramuk, ezt sikerült aztán 212 euró/MWh árra módosítani. Ami az üzemanyagot illeti: évente hozzávetőlegesen 400 ezer liter gázolajat használnak el, s míg tavaly ÁFA-mentesen (visszaigényelhetik az adót) 0,92 euróért vásárolták, idén 1,45 euróba kerül számukra az üzemanyag.

A gútai mezőgazdasági szövetkezet csaknem 2900 hektáron gazdálkodik, növénytermesztéssel (gabona – búza, árpa, stb. illetve olajos növények – repce és napraforgó) valamint állattenyésztéssel foglalkozik, azaz szarvasmarhákat tartanak és baromfifarmot üzemeltetnek.

„Ha azt nézzük, húsz százalékkal felment a tej értékesítési ára, a tojás viszont a kezdeti drágulás után beállt egy általános szintre. A bevételek hetven százalékát az állattenyésztésből szerezzük. Idén ez a megoszlás megváltozik, és hatvan százalék lehet az állattenyésztés bevételi aránya, ezért a növénytermesztés nyereségéből pótoljuk az állattenyésztés gazdasági hiányát. Évente átlagosan 33 millió darabos a tojáshozamunk – ez 2,7 millió eurós hasznot eredményez, teheneink 3,2 millió liter tejet termelnek évente, amiből 1,1 millió eurós jövedelmünk származik. A vágómarhából évi kb. 250 tonnát értékesítünk.”

Bakos szerint túlságosan zűrzavarosak a piaci viszonyok. Magyarázatképpen megemlítette, takarmánynak 1900 tonna szóját kötöttek le szerződéssel 405 euró/t áron, ugyanakkor éppen az orosz-ukrán háború miatt akadozott a szállítmányozás a Földközi tenger kikötőjéből (a kamionosoknak nem igazán érte meg a magas üzemanyagköltség miatt az egyirányú teherfuvar), ezért aztán a szövetkezet a biztonság kedvéért a szlovák piacon 580 euró/t áron ötven tonna szóját vásárolt.

„Két hét múlva kezdjük a gabonaaratást a gútai lisztmalom számára, azonban még nem ismertek az árak. Sokban függ ez a párizsi börze áralakulásától. Az előző év azonos időszakában már tisztán láttunk. Bár a kilátások nem sok jót ígérnek, úgy gondolom, mégis pozitív gazdasági mérleggel tudunk zárni.”

A százötven dolgozót foglalkoztató vállalat ennek okán mégsem szünteti meg az állattenyésztés részlegét. Ha csupán növénytermesztésre állnának át, jobban átvészelnék ezt a nehéz időszakot, mivel kevesebb, mintegy negyven dolgozóval jól tudna működni.

„Százötven családért vagyok felelős, nem szeretném cserben hagyni őket, ezért inkább fejlesztésekbe fogunk, hogy még jobban piacképesek tudjunk maradni. Egy projekt keretében átalakítjuk a hat csarnokból álló baromfifarmos tojástermelést és a ketreces megoldást együtemben felváltjuk madárházassá (voliér). A hatból egy már így működik, a további ötöt szeretnénk átalakítani. A készülő – június végéig beadandó – projekt három tojóneveldét és egy előneveldét foglal magában. Ez körülbelül 1,2 millió eurós beruházást igényel, amit pályázat útján kívánunk elnyerni. Ha sikeres lesz, aztán vélhetően nagyjából féltucat új ember felvételét lehet fontolgatni. A tejtermelő telepek tekintetében felújítjuk a több mint huszonöt éves fejőházat is, amit 85 ezer euróból valósítunk meg, a jövő hónap közepén kezdjük a munkálatokat. Kihívás lesz, ugyanis üzemeltetés közben fogjuk elvégezni és még jobban digitalizáljuk a fejős folyamatokat.”

A szövetkezet vezetője megerősíti, dolgozóik átlagéletkora ötven-hatvan év feletti, fiatalabbak ugyan akadnak, viszont nem igazán érdeklődnek e munka iránt.

Az éghajlatváltozás miatti aszályos időszak bár megnehezíti a növénytermesztést, ennek hatását egyelőre csak úgy érzékelik, hogy a megszokottnál korábban kezdődik az aratás. Egyébként négyévente lehet egy bizonyos terményt egy adott földterületen termeszteni, nehogy túlságosan kiégjen a talaj, ám az árteres, vizenyős termőföldön még akképpen sem. Egyelőre tehát nem szükséges váltani más, hőségtűrőbb terményekre.

Mindinkább újfajta állapotokhoz szükséges a mezőgazdászoknak alkalmazkodniuk. A szakemberek szerint a bizonytalanság még huzamosabb ideig az egyik állandó kockázati tényezőként lesz jelen az orosz-ukrán háború miatt változtatásra kényszerített világpiacon.