Túlnacionalizált a magyar oktatás, nem megfelelő a szlovák nyelv tanítása a nemzetiségi iskolákban, nem szimpatikus tanárok a magyar tanintézményekben – ezek voltak a leggyakoribb érvek.
Abszolút számokban ugyan többségében magyar iskolákba íratták csemetéiket a magyar szülők, azonban tanintézményekre lebontva a szlovák iskolába 41 gyermeket írattak be a szülők, többen magyarok.
Megpróbáltunk utánajárni, mi vitte rá őket, hogy a három magyar alapiskola (két városi és egy egyházi) valamelyike helyett jórészt a szlovákba íratták be gyermekeiket.
Megszólítottuk a szülőket, akik szívesen nyilatkoztak, azonban kifejezetten kérték, hogy névtelenül szerepeljenek, mivel tartanak attól, hogy valamilyen megtorlásban részesítik őket, vagy a gyermeküket.
Egy anyuka elmondta: „Attól függetlenül, hogy ez magyarok lakta terület, mégiscsak Szlovákiában élünk és kell tudni az államnyelvet. Úgy gondolom, hogy legalább konyhanyelv-szinten kellene ismernie a szlovákot. Sajnos a magyar iskolák ezt nem tudják biztosítani. Sok esetben olyan tanítja a szlovák nyelvet, aki maga is küszködik vele.”
Úgy fogalmazott, hogy munkája során gyakran tapasztalja, alapvető kifejezésekkel – mint a keresztnév (meno) és vezetéknév (priezvisko) – nincsenek tisztában az emberek.
„Gyermekeimnek nem gond a szlovák nyelv, jól megértetik magukat. Ennek örülök. Itthon magyarul beszélünk velük, tehát ismerni fogják a magyar nyelvet is. A szlovák nyelv ismeretével csak előnyük lesz, és jobban tudnak érvényesülni Szlovákiában. Bosszantó, hogy néhány ’nagy magyar’ minősíti a hozzánk hasonló szülőket. Mindenkinek a saját döntése, hová íratja be gyermekét” – tette hozzá.
Egy másik szülő először csak annyit mondott: „így döntöttünk és kész”, ám aztán elmesélte, hogy hosszas mérlegelés után a gyermek jövőjét szem előtt tartva saját maguk elhatározták, hogy magyarként szlovák iskolába íratják a gyermeküket.
Volt, aki azt mondta, meglátása szerint túlságosan túlnacionalizált a magyar oktatás Szlovákiában, hogy átmossák a gyermekek agyát az „ideológiai Orbánimádattal”. Úgy mondták, hogy szerintük a Corvin „túlnacionalizált”, a Rákóczi pedig „cigányiskola”, az egyházinál pedig a szellemiséggel van gondjuk. Más városba nem akarták vinni, így maradt a szlovák iskola.
Egy másik szülő pedig lényegében osztotta a fentebb megfogalmazottakat, azzal a kiegészítéssel, hogy a magyar iskolákban számukra nem rokonszenves pedagógusokat találtak.
Több szülőtől is érdeklődve viszont arra a következtetésre lehet jutni, hogy az egységes érv a szlovák iskola mellett éppen a szlovák nyelvoktatás minősége.
Van ugyan arra vonatkozó kezdeményezés, hogy a magyar alapiskolában idegen nyelvként oktassák a szlovák nyelvet, ugyanakkor fontos hozzátenni, ez a metodikai megoldás jelenleg is a pedagógus kezében van.
A gútai iskolák kérdésköréről szerettük volna kikérni Madarász Róbert, az önkormányzat mellett működő oktatásügyi bizottság elnökének véleményét is, aki azonban azzal hárította el érdeklődésünket, hogy semmi újat nem tudna mondani. Így csak a korábbi kijelentéseiből tudunk kiindulni, amikor is szerinte a gútai iskolaügyi rendszer hirtelen fog összeomlani, és ebben a gyenge láncszem éppen a Rákóczi iskola.
Az idei beiratkozási adatokról Madarász az önkormányzat legutóbbi ülésén kijelentette, hogy „Gúta elindult az asszimiláció útján”.
Fotó: Fűri Gábor
