Rendkívüli kihívás elé állította a pandémia az énekesnőt, egyik pillanatról a másikra kilátástalan helyzetben találta magát. Azonban érkezett a segítség, lemezt készített és célirányosabb tervei vannak. A gútai csalogánnyal, tanult operaénekessel beszélgettünk.
A templomba járók leginkább a liturgiákon való éneklés alkalmával ismerhették meg kiváló hangját, a gútai búcsú látogatói illetve a Szól a nóta rendszeres résztvevői a magyar nóta dalolásakor. Ő maga azonban kitanult operaénekes, aki manapság leginkább operettekkel szórakoztatja a nagyérdeműt, miközben lelke mélyén operaelőadásokban látná magát. A gútai Molnár Angelika kivételes tehetség, kinek hangi adottságai által minden elfogultság ellenére a milánói Scalaban is megállná a helyét.
Szereti a gútai közönségét is, és minden egyes lehetőséget külön megbecsül. Ritka, ám annál értékesebb, amikor szülővárosában léphet fel.
„Mindig is szerettem énekelni, abban élem ki magam, az vagyok igazán én. Ez nemcsak önszórakoztató dalolászás, hanem sokkal több: önmagam meghatározása” – vallja Molnár Angelika.
Kamaszkorában kezdett komolyabban foglalkozni az énekléssel, kezdetben Gútán, majd Komáromban tanult éneket. Aztán 2005-ben a nagytapolcsányi Dezider Kardoš magánkonzervatóriumában opera szakon végzett. Másfelé is elkezdett kacsingatni, hangi adottságai ugyan túlszárnyalják a könnyedebb műfajokat, azonban Orth Miklós énekművész javaslatára megpróbálkozott a magyar nótákkal.
„Nem titok, hogy azért kezdtem magyar nótákat énekelni, hogy többen megismerjenek, hiszen az tájékunkon is nagy népszerűségnek örvend. Bevallom, úgy kellett beleásnom magam, mert egyet se ismertem. Aztán felfedeztem a szépségüket. A nagy klasszikusokat hallgattam, hogy ellessek néhány fortélyt.”
Kitörési lehetőséget keresve 2013-ban részt vett az ipolynyéki Őszirózsa Országos Magyar Nóta Versenyen, ahol az aranykoszorús minősítés mellett abszolút győztesként került ki a többiek közül. A Nóta TV Nótasztár műsorában is megmutatta magát, a középdöntőig jutott, és ott is jelzéseket kapott, talán a nóta nem éppen az ő világa.
„Rá kellett jönnöm, hogy bár megszerettem a nótákat, a hangom sokkal több lehetőséget rejt, amiket kár lenne elnyomni. Operettekkel kezdtem foglalkozni, jobban is illenek hozzám” – mondja az énekesnő.
Volt zenei producer, aki nagy lehetőséget látott benne és lemezkiadást vállalt számára.
„Nem volt az szerencsés találkozás, ma már jól tudom. Sok nehézség adódott a kiadása körül. Nem szeretném részletezni. Naiv voltam, ma már sokkal átgondoltabban döntök. E tekintetben új alapokra helyeztem az életem, jobban odafigyelek, jó tanulópénz volt.”
Ahogy sokan, úgy neki is roppant nehéz volt a pandémiás helyzethez alkalmazkodnia, azonban olyan kegyeltje a sorsnak, hogy a legnehezebb időben egy igazán gyümölcsöző munkakapcsolatot alakított ki.
„Nagy hálával és köszönettel tartozom Bertalan Péternek, akivel tavaly egy CD-t készítettünk, legfőképpen operett-slágereket dolgoztunk át. Van köztük opera ária is, de az A kék Dunán című albumon leginkább operettek találhatóak: Csárdáskirálynő, Cigányszerelem, Giuditta, Marica grófnó és még megannyi ismert szerzemény.”
Fellépésekből sincs hiány, Gútán legutóbb búcsúkor hallhattuk a csodás hangját, de a térségben is ad koncerteket, Sukola Tamással regényesen egymásra találtak szakmailag, és együtt járják a vidéket, ahol élő zenekarral illetve zenei alappal is énekelnek. A jövő pedig további lehetőségeket kínálhat fel. Beke László zenészmenedzserrel pedig saját operett-dalokon dolgoznak.
Angelika bár korábban nem gondolkodott azon, hogy Nyugat-Európában is megmutassa tehetségét, ám úgy véli, készen áll rá. Csak a kapcsolati hálóját kell kialakítania-megerősítenie. Ragyogó tehetsége, őszinte lelke vélhetően megtalálja az odavezető utat.
Fotók: Angelika képarchívuma
