Az utolsó halegyedek is eltűntek.
Már nincs mit megmenteni a vízimalom mellett lévő úgynevezett Dögös-térségben található tóban. Ottjártunkkor csak pusztulást láttunk és hogy a nutria-család valamint a vízimadarak tort ülnek az egykoron szebb napokat is megélt Dögös-tóban. A Gúta és Vágfüzes között lévő Levelesi tó katasztrófája után a gútai Dögöshöz látogattunk ki.
Soha korábban nem látott pusztulást látni a tóban. A folyamat már 2018-ban kapcsolt nagyobb fordulatra, amikor is egy alkalommal közel fél tonna halegyed pusztult el. Kincel Marián, a Szlovák Horgászszövetség Gútai Városi Szervezetének elnöke akkor elárulta, a pusztulást csak a terület gondozásával lehet megállítani.
A probléma ugyanis az, hogy ez senkiföldje. A hőség miatt egyre jobban szaporodtak az algák, és nagymértékű hínárosodás volt tapasztalható, a víz hőmérséklete pedig megközelítette, egyes időszakban el is érte a harminc fokot, amivel oxigénhiány lépett fel a tó vizében.
Napra pontosan négy éve volt tapasztalható nagymértékű halpusztulás, akkor Horváth Árpád, polgármester elárulta, minden szükséges lépést megtesz a tó megmentése érdekében.
2018-ban egészen pontosan ezt nyilatkozta: „Minden erőmmel azon vagyok, hogy megmentsem a Dögösi tavat, hogy horgászhatóvá tegyük és a családoknak legyen kis pihenőhely. Ehhez elsősorban arra van szükség, hogy rendezzük tulajdonviszonyokat, mivel a terület jelenleg a pozsonyi Vízgazdálkodási Építési Vállalat tulajdonában van. Már felvettem a kapcsolatot a vállalat illetékesével, tudomásom szerint a cég már csak papíron létezik, így nem lehet akadálya, hogy a város átvegye a hivatalosan munkagödörként, kotrógödörként szereplő területet. Azt követően a helyi horgászszövetséggel megindulhat az együttműködés, hogy hasonlóan a Csörgői tóhoz, a Dögös-tavat is horgászterületté nyilvánítanánk, s ha már tisztázottak a tulajdonviszonyok, akkor megkezdődhet a tó rendbetétel. Meglátásom szerint jövő év derekáig mindez megvalósulhat” – fogalmazott Horváth Árpád. (bumm.sk)
Mint azt ma tapasztaltuk, elégtelen volt a kifejtett igyekezet. Holott önkéntesek tucatjai, horgászok és a mezőgazdasági szövetkezet egyes tagjai, sőt, még a tűzoltóság helyi emberei is segédkeztek, hogy legalább néhány halpéldányt megmentsenek a teljes kipusztulástól.
Az eredeti tervek szerint a tó átkerült volna a helyi horgászszövetséghez, ám az elképzelésekből végül nem lett semmi.
Évről évre az egyre szélsőségesebb időjárási viszonyok miatt a tó területe zsugorodni kezdett, és már csak elvétve találni benne összetettebb életformát. A pocsolya-területek szúnyogkeltetőnek felelnek meg.
A Dögös terület mintegy tizenhat hektár és annak idején, a bős-nagymarosi vízlépcső megépítésekor Gútán a Vág folyót összekötötték a Kis-Dunával. Az ahhoz szükséges földet a Dögös területéről hordták ki. A múlt század nyolcvanas éveiben ebbe a munkagödörbe gyűlt össze a talajvíz és később, a kisebb árvizek során halak kerültek a tóba és ezzel létrejött egy egész ökoszisztéma, ami mára szétesett.
A négy éve még a tóban maradt halegyedek mára kipusztultak, talán még kisebb kétéltűek találhatóak a megmaradt vízterületen.
Szomorú és legangoló látványt nyújt ma a terület, amely inkább temetőnek és szemétdombnak tűnik a korábban gazdag vízi és élővilággal büszkélkedő Dögös, amit turisztikai látványosságnak is elképzeltek. Ma már csak katasztrófa-turisztikának felel meg.
Fotók: a szerző, Fűri Gábor
