Dilettantizmus, érzéketlenség, több norma figyelmen kívüli hagyása. Ilyen szavak hangzottak el egy szakember szájából. Riportunkból kiderül, mi mindent nem jól csinált a város, és a lakók egy része a fák botolásakor.
Nagy visszhangot váltott ki a tavalyi nem megfelelő fabotolás a katolikus templom parkjában. Az arra járók barbár munkának nézték, és a szakemberek szintúgy értetlenül csóválták a fejüket. Számos beavatkozás rámutat a városi zöldterület szakkezelésének hiányára, miközben Gútának van felelőse a zöldterületek kezelésére.
Felkértük Bacsa Kristiánt, a Szlovák Köztársaság Állami Természetvédelem munkatársát, járjunk egyet a városban és értékelje a zöld területek gondozásának mikéntjét. Nem sok jóra számítottunk, de ennyi nem megfelelő kezelésre sem.
A városi hivatal előtt találkoztunk. A szakember megállapította, hogy még a hivatal előtti fákat se kezelik megfelelően, holott meglehetősen szembetűnőek.
„Vannak bizonyos normák, amiket a fák botolásakor figyelembe kellene venni, illetve törvény is szabályozza. Láthatóan, több esetben ez megkerülésre került. Miközben csak alaposan ismerni kellene azokat. A törvény előírja, hogy az 5cm kerületű élő faagákat tilos a vegetációs időszakon kívül levágni, csak a szárazakat szabad eltávolítani. Az élő faágaknál ugyanis fennáll a veszély, hogy a metszés helyét nem kezelik, télen vizet ereszt a faág, ami ha megfagy, széttöri a csonkot, és a fa védtelen lesz a kórokozókkal szemben. Azzal pedig aláírják az adott fa halálos ítéletét”
Azt mondja, mindenekelőtt szükséges dendrológiai vizsgálatot végezni (dendrológia: növényrendszertannak a fás növényekkel foglalkozó ága), illetve figyelembe venni az arborista szabványokat.
A súlyos bírságok mellett akár börtönbüntetés is kiszabható a nem megfelelő faágazás miatt!
Mindemellett szem előtt tartani a fajok védelmére vonatkozó előírásokat is, ugyanis a vegetációs időszakban különféle élőlények (legtöbb esetben védettekről van szó) találnak menedéket a lombok között. Tehát legjobb esetben meg kell várni a fészkelési időszak végét, így július végétől szeptember végéig lenne jó elvégezni az élő ágak eltávolítását.
A laikus meglátások is nehezítik a fás területek kezelését, hiszen a szakember szerint az emberek egészen elrugaszkodott érvekkel próbálnak megszabadulni az ilyen-olyan oknál fogva galibázó fáktól.
„A leggyakoribb érv, amivel találkozunk, hogy elöregedtek a fák, vagy éppen betegek. De hát ez ugyanúgy van, mint az embereknél: azért mert valaki öreg vagy beteg, akkor nem tesszük el láb alól. Tehát nem vágjuk ki a fát, csak azért mert öreg, vagy beteg, hanem meg kell próbálni kezelni és csak a legvégső megoldás lehet a kivágása. Az öregség, mint olyan, teljesen szubjektív dolog, és a fakivágást kizárólag objektív tények alapján szabad elrendelni”
Közvetlenül a városi hivatal bejárata előtt áll egy láthatóan elhanyagolt hársfa. Bacsa Kristián szerint legalább 80 éves fáról van szó.
„Láthatóan sérült, és elkapott egy gombás fertőzést. Van négy nagy ága, amiből kettő szinte teljesen elszáradt. Tehát már ötven százalékra sérült. Ha levágnánk az ágait, akkor már nem teljesíti az esztétikai funkciókat sem. Ugyan megmenthető, de ez esetben fontolóra lehet venni a kivágását. Kár érte. A hársfák akár több mint 200 évig is elélnek. Például Mátyás király hársfája, ami a Bajmóci vár parkjában található, már 700 éves”
Továbblépve a hivatal előtt találhatóak vadgesztenyefák is. A szakember úgy mondja, sok esetben előfordul, hogy külsőleg jól néznek ki, azonban legbelül rothadhatnak. A faleveleken láthatóak foltok, ami a vadgesztenyelevél-aknázómoly előfordulásának ékes bizonyítéka. Közelebbről szemügyre véve valóban megtaláljuk a levélben a kártevőt.
„A vadgesztenye térségünk nem jellegzetes fája, vélhetően úgy hurcolták be. Sokáig nem tudták biztosan, honnét jött, míg meg nem találták Észak-Görögország hegységében, de más területen is előfordult. Nálunk is, még a harmadidőszakban, ám a jégkorszakban kipusztult. Ez a fa beteg. Van rá ugyan permet, azonban eléggé költséges lenne ezekre a fákra alkalmazni. Ezek a vadgesztenyék is legalább nyolcvan évesek. A fabotolás láthatóan nem volt lekezelve, penészgomba támadta meg. Ezek a nem megfelelő botolások jelentősen hozzájárultak a fa egészségi állapotának súlyosbításához.”
Bacsa hozzáteszi, hogy Szlovákiában illetve egész Európában jelenleg széles körben termesztett, és az egyik legkedveltebb díszfa. Még a kártevők is megtalálják. Esetünkben is invazív kártevő fajról beszélünk, amely 1994-ben jutott be az országba, a globális felmelegedés egyik következményeként. Leginkább az ország déli részén lévő síkságon talált menedéket.
Szomszédságukban egy kiszáradt nyírfa „díszeleg”. Ez is még a főtéren, a város leglátogatottabb pontján található – mindenki szeme láttára, pár méterre a központi szökőkúttól (ennek még lesz jelentősége).
„Ilyen hatalmas nyírfák, ha nincsenek öntözve, akkor hamar kiszáradnak, ugyanis meglehetősen vízigényesek. A mélyebb botolásokat is jól viselik és a fakorona formálásával meghosszabbítható a nyírfa élettartama. Már ideje lenne kivágni, azonban, hogy valamit megmentsünk, lehet olyan megoldás is, hogy biofaként szolgáljon. Sok esetben az ilyen fákat kellően lebotolják, és a megmaradt száraz törzset meghagyják, hogy beköltözzenek a rovarok és megjelenjenek a harkályok.”
A mellette hatalmasodó platánfa is már legalább nyolcvan éves. Itt-ott vannak elszáradt ágai, ami természetes, ám ha nem kezelik azokat, akkor letörhetnek. Úgy, mint az embereknél a hajhullás. A platánfának azonban galibázik a kiszáradt nyírfa.
A platánfa másik oldalán egy tűlevelű fa található, amelyet körbefont a borostyán. A fa az amerikai duglászfenyő.
„Bár nem mutat olyan jól, mégis különleges típusú fa, s a borostyánnal körbefonva izgalmas képet mutat. Idővel ugyan megfojtja a fát, de tudni kell, hogy azon is olyan élőlények lehetnek, amelyeknek védettséget ad. Rigók fészkelnek a levelei között, de akár baglyoknak is kellemes helyet tud biztosítani, ezért szerintem nem kellene kivágni” – mondja Bacsa Kristián. Hozzáfűzi, vélhetően 50-60 éves lehet az amerikai duglászfenyő.
Az újonnan kialakított sétálótérséget a városi hivatal mellett egyszerű korai juharfák szegélyezik. Nem mindenkinek nyeri el tetszését, ám a szakember szerint nyilvánvalóan egy konkrét koncepció alapján ültették őket.
A közelben szinte észrevétlenül magasodik egy igazán értékes fa, egy szerb lucfenyő. Bosznia Hercegovinából került hozzánk. Leginkább az ottani hegyek jellegzetessége. A Gútán lévő közel száz éves lehet.
Az élő sövény mögött pedig egy páfrányfenyő található, ami megint csak változatosabbá teszi a zöldterületet.
A katolikus templom parkjába érve már egészen másfajta miliőbe kerülünk. Az elődeink által legalább 100 évvel ezelőtt elkezdett faültetés a jelenkorban igazán jó szolgálatot tehet, ha megfelelő kezelésben részesülnének a matuzsálemi faóriások.
A park legtekintélyesebb „őrei” kétségkívül a több mint száz éves tölgyfák. A szakember azonban itt is óvatosságra és körültekintésre int. Szükséges lenne az évek óta elhanyagolt száraz ágakkal megtűzdelt fakoronát kezelni, a botolásnak pedig e célt kell szolgálnia.
„Ezeket a fákat úgy kellene megbotolni, hogy lehetőségük legyen fejlődni. Itt azonban az látható, hogy a kezelés hiányában ’egymásba nőnek’, amitől aztán kölcsönösen kárt okoznak egymásnak.”
Mikor odaértünk a tavaly nagy ellenállást kiváltó fabotolások helyszínére, a szakember értetlenül csóválja a fejét, illetlen fogalmak is elhagyják a száját. Mély levegőt vesz, aztán belekezd az értékelésbe.
„Kimondható, ebben az esetben törvényt szegtek a kivitelezők. Érthetetlen és indokolatlan volt a botolás. Látszik, ez dilettáns munka. A törvény több paragrafusát is megszegték, mindemellett még nem megfelelő időben végezték a botolásukat, ami szintén törvénysértés. Belevágtak a fa koronájába, holott azt kifejezetten tiltja a törvény. Semmi se jó, mérhetetlenül dühít”
A központi buszmegállóhoz közeledve a parkon keresztül tekintélyes méretűek a fekete nyárfák. Érdekességük, hogy kúp alakú fakoronát növesztenek. Felvágták őket, természetüktől idegen formában. A szakember úgy saccolja, ezek is legalább száz évesek. A nyárfák jellegzetesen magasra növő fák, 20-30, esetenként akár 40 méteresre is megnőhetnek.
„Ami a szakember számára leginkább szembetűnő az a botolások általi ’felnyírások’. Mintha nem a fát néznék, azaz a funkciójukat, hanem egészen mást. E park célja lenne, hogy egy kis pihenő övezet legyen, fákkal elválasztva a főutat. Annak lenne értelme, és a fák elrendezéséből erre lehet következtetni. Ám a fabotolás viszont már nem ezt a célt teljesíti. Az alsó ágak eltávolításával megnyílt a tér az utca illetve az út felé, s a park látogatója, ha leül a padra, akkor a nyugalom és a városi zsivajtól való elszakadás helyett számolhatja az elhaladó gépjárműveket. Ez azt mutatja, mennyire nem is értette meg a kivitelező a park igazi funkcióját”
Lépteinkkel a Szent Rozália parkhoz vettük az irányt. Belépve a területre, a kápolna mellett a járda közepén egy facsök van. A szakember csak legyint egyet, s megjegyzi, körbeöntötték aszfalttal, amivel megfojtották.
Bacsa Kristián azt mondja, egészen kellemes zöldterületű a Szent Rozália park. Ám számára hiányoznak a bokrok és sövények, amelyekkel kisebb területekre lehetne felosztani a parkot. A koncepciót se látja. Vannak tűlevelű fák, illetve Mirabella szilvafák, vadcseresznye- és cseresznyeszilva-fák egyaránt tarkítják a zöldterületet. Úgy fogalmaz, akár szép kis erdős parkot is létre lehetne hozni, csak kellő elhivatottsággal és szakértelemmel kellene hozzáállni.
„Kicsit sem elrugaszkodott ötlet magnóliákat ültetni. Azzal el lehetne érni, hogy a hatalmas virágokat bontó fa igazi látványossága legyen a parknak. Egyébként meglehetősen széles lehet a skála: nemcsak a virágos fákkal, hanem a különféle színezetű falevelesekkel, tulajdonságokkal és terményekkel rendelkező fákkal is izgalmassá lehet tenni egy parkot.”
Ám a kiültetésükkel még nem ér véget a történet, hiszen vannak vízigényes fák is, illetve a frissen ültetett fákat legalább havonta egyszer minimum 50 liter vízzel kell megöntözni, különben hamar kiszáradnak és további pénzekbe kerül a pótlásuk.
Nemcsak a belvárosi zöldterületeket vettük szemügyre, hanem Bacsa Kristián elvitt a Diófa utcára is, ahol megmutatta, hogyan nem szabad megbotolni a fákat – már ha az eddigi példák nem bizonyultak volna elegendőnek.
A Diófa utca a város főútjának egy szakasza. A szakember egy nem megfelelően megbotolt diófára hívta fel a figyelmet.
„Ez egy látható példája a törvénysértésének. Úgy vélem, pár éven belül elpusztul.” Miközben a törvény egyértelműen fogalmaz: a tulajdonosnak kötelessége törődni a fával és megelőzni a károsodását.
Aki a fentebb is olvasható – akár láthatóan vagy csak vélhetően – nem megfelelő fakezelésnek szemtanúja, az bejelentést tehet a Szlovák Környezetvédelmi Felügyelőségnél, illetve a Környezetvédelmi Minisztérium zöld vonalán:
02/ 5956 1234
hétköznaponként reggel nyolctól este nyolcig.
Gúta páratlan zöldövezeti környezetben fekszik a Kis-Duna, Vág összefolyásánál és jelentős a Szigeti rétek csodálatos természeti világa. Éppen ezért a szakember szerint a közterület zöldjének kezelésénél szükséges betartani az arborista szabványokat és normákat, ám legfőképpen a természetvédelmi törvényt. Ezen kívül ajánlatos kidolgoztatni az önkormányzat számára egy tanulmányt, amely részletezi a zöldterületek kezelésére-fejlesztésére vonatkozó irányelveket.
Bacsa úgy fogalmaz, hogy az idősebb fák kezelését hitelesített arboristával kell elvégeztetni, s elsődlegesen a fa megmentésére kell összpontosítani és csak végső esetben a kivágásukról dönteni. Mivel ha egy százéves fát kivágunk, akkor az újonnan ültetettnél mi már nem érjük meg a teljes pompáját. Az Állami Természetvédelem a fakezelésekre vonatkozó szaktanácsadással is foglalkozik.
„Ha tudom, hogy a közeljövőben átalakításra kerül a park zöld területe, akkor véleményem szerint jobban kellene kezelni a fákat, esetleg egy tanulmányt kidolgoztatni, hogy konkrétan milyen célt szolgáljon a park és azt milyen fákkal, illetve növényzettel lehet elérni.”
Bacsa arra figyelmeztet, hogy az éghajlatváltozás amúgy is nagy kihívások elé állítja az emberiséget, nem szükséges ezeket még tetézni.
Nem árt, ha a teljes zöldterület kezeléshez létezik egy tájépítész által kiadott tanulmány az adott önkormányzatra. Nem feltétlenül szükséges, hogy a szakértelmezés terhelje a városi költségvetést, hiszen például az Állami Természetvédelem munkatársai térítésmentesen nyújtanak szaktanácsadást, a dendrológiai vizsgálatért ugyan fizetni kell, ám a teljes összeg nem éri el azon kárnak az összegét, amelyet a szakszerűtlen beavatkozással érnek el.
Fotók: a szerző
