Egyre több a feladat.
Növekvő tendenciát mutat Gútán a rászorulók száma. Ezt mondja a Kürti Mónika vezette Mi Gútánkért Polgári Társulás kis csapata. A közbeszédben csak „Mézinek” hívott telephelyen, az Érsekújvár felé vezető híd tőszomszédságában lévő takaros kis házikóban hangyaszorgalommal serénykednek a dolgos kezek. Ábelovská Éva és Angyal Erzsébet a ruhakiadót vezetik, s besegít még Király József.
„Alig tudnék valamit is tenni az itt lévő két segítőtársam nélkül. Önkénteskednek ugyan, viszont állandó státuszt lenne jó elintézni, hogy teljes munkaidőben bérért dolgozhassanak. Nagy szükség van rájuk. Nem akárkinek felel meg ez a tevékenység. Olyanok maradtak, akik kellőképpen erélyesek, ha úgy van, hiszen különféle helyzetekkel kell szembesülni. Akadnak olyan adománykérők is, akik szó szerint követelőznek, őket is tudni kell kezelni, szót érteni. Kialakult itt egy csapat, aminek mérhetetlenül hálás vagyok” – mondja Mónika.
A többiek körbemutatnak, nagy halmokban állnak a segélycsomagok. Mint azt megtudom, sose az évszaknak megfelelő ruhaholmikat hoznak az emberek, hanem éppen ellenkezőleg: tavasszal az őszi és téli holmikat selejtezik ki, ősszel-télen meg a nyáriakat, így aztán folyamatosan szükség van az adományokra, mert nyáron még a rászorulók se veszik fel a téli holmikat.
Ráadásul minduntalan szükséges felhívni az emberek figyelmét arra, hogy csakis olyan holmik hozzanak, amit ők maguk is felvennének még.
„Méltóságában a rászorulókat se szabad megalázni. Ha egy ruhát már csak a cérnák tartják össze, vagy bármilyen szutykosak, azokkal mi se tudunk mit kezdeni. Nekünk külön feladat azt kiválogatni és a városban található ruhaholmikat tároló gyűjtőedényekbe helyezni vagy kivinni a Gúta Servicebe, ez utóbbinál viszont ez is pluszköltségeket jelent számukra. Továbbá van, hogy nagyon masszív régi bútorokat is felajánlanak. Azokat se nem tudjuk elszállítani, se tárolási kapacitásaink sincsenek” – meséli Kürti Mónika. A két segítő hozzáteszi, előzetes megegyezés alapján meghirdetik ugyan a közösségi oldalon a felajánlást, ám csakis úgy, ha azt a fogadó fél a megadott helyről el tudja saját maga szállítani.
„Tudni kell azt is, hogy ezek az emberek jórészt egyik albérletből a másikba mennek, így inkább a könnyebben elvihető holmiknak örülnek. Nincs arra lehetőségük, hogy költöztetési céget bízzanak meg, vagy esetleg más lehetőséget találjanak. Igen, sok esetben taligával (káré) tudják csak elszállítani a holmikat.”
A rászorulóból pedig egyre több van. Míg tavaly februárban a korábbiakhoz viszonyítottan 20-25 százalékkal emelkedett a számuk, idén már a Covid előttihez képest közel megduplázódott a számuk, és hónapról hónapra nő. Míg kezdetben 110-en voltak, ma már hozzávetőlegesen 200 feletti a számuk. Ezt Mónika és csapata azzal magyarázza, hogy egyre több a dolgozó szegény, akiknek ugyan van bevétele, és míg korábban még kijöttek a pénzből, ma már egyre nehezebben tudják maguknak megengedni a legalapvetőbb élelmiszereket is.
„Fontos hangsúlyozni, hogy mi pénzt nem tudunk adni. Mi csak azokat az adományokat tudjuk kiosztani, amit hozzánk behoznak. A tartós élelmiszerek mellett, amiből sosem elég, egy helyi pékséggel közreműködve péksüteményeket, kenyeret is tudunk biztosítani. Helyi boltok is szoktak adományozni. A multikkal is meg tudnánk egyezni, ha kérvényünket pozitívan bírálná el a Szlovák Élelmiszerbank, ami többszöri próbálkozásunk ellenére sem történt meg. De nem adjuk fel, míg nem sikerül.”
Hétfőn, szerdán és pénteken van adománykiadó napjuk, míg kedden és csütörtökön az adományok fogadása van, adminisztratív munkával. Válogatják, jegyzéket vezetnek a holmiról, elraktározzák, szükség esetén dobozolják, mert rend a lelke mindennek. Ezt is követelik meg. Szigorú, ám igazságos rendszert vezettek be, hogy minél jobban ki tudják szolgálni az igényeket. Elsőbbséget élveznek azok, akik tesznek valamit a városért. Aki a közhasznú munkák programjában szerepel.
Úgy mesélek a segítők, hogy csakis így lehet fenntartani ezt a helyet, mert könnyen a fejükre nőhetnek az igénylők, akkor pedig elveszne az egész értelme.
Leginkább Gúta és külterületeiről érkeznek adománykérők, de akadnak Szímőről, Kamocsáról, Keszegfalváról is.
Gúta a nagy szívéről híres. Elég csak a Magyar Asszonyok Ligájának kezdeményezéseire gondolni, amiből aztán új segítőcsoportok nőtték ki magukat.
Jó az együttműködés a várossal. Mónika jelenleg azon dolgozik, hogy a két bevált önkéntest valahogyan alkalmazni tudná. Elmondja, a város részéről a terepmunka hiányát is megérzik, több esetben hozzájuk fordulnak segítségért.
„Beülnek ide a Mézi kis szobájába, elbeszélgetünk. Elmesélik a kálváriájukat, amik sok esetben valóban nagy családi drámák. Ők is vannak többen. Van olyan, aki kilencgyermekes családban él. Magányos emberek is eljönnek, akik csak egy kis társaságra, megértő szóra vágynak. Ugyan többen vannak a javarészt romák lakta Dankó Pista telepről, ám, ha mérleget kéne vonnom, nem ez a legjellemzőbb. Mégcsak nem is a léhűtők vannak többségben, hanem azok, akik igazán tenni szeretnének magukért, csak meglehetősen negatív életörvénybe kerültek.”
Vannak pozitív esetek is, amikor a rászorulónak sikerült visszakapaszkodnia egy bizonyos szintre, megbecsülik a segítséget, tisztán és takarosan tartják a hajlékukat, portájukat, hosszabbtávú munkát szereznek. Kis réteg – ez a leginkább látható – a hajléktalanság bizonytalanságát választják, és van, amelyik képtelen abból kimászni, még akkor sem, ha többen is a segítségére sietnek.
Kürti Mónika és kis csapata tehetne többet is, de leginkább az adományok logisztikáját tudja a legnehezebben megoldani. Ha lenne valaki, aki autóval rendelkezik és hozná-vinné a holmikat, az nagy segítség lenne. Azért, hogy még többeknek segíthessenek, hiszen ez a válságokkal terhelt időszak a legjobb példája annak, hogy egyre többen lesznek, akik rászorulnak.
Azt mondják, nem szégyen segítséget kérni. A „mézisek” biztatják is azokat, akik szűkölködnek, hogy ha úgy gondolják, nincs tovább, jelentkezzenek és a lehetőségükhöz mérten megpróbálnak segíteni.
Vallják, hogy egymásért vagyunk itt, emberek. Lélektől lélekig. Bárkivel előfordulhat, hogy segítségre szorul, hiszen a sors rendkívül fordulatos. Még a tehetős is egy szempillantás alatt elveszítheti mindenét. Viszont éppen ez a kis családias légkörű mesés menedékhely mutatja, hogy van segítség, nem halt még ki a jószándék és a szívélyesség. Ez pedig reményt ad, aminél többet nem is lehet adni.
Aki pedig megteheti, akkor a Mi Gútánkért Polgári Társulást anyagilag is támogathatja, mégpedig az alábbi számlászámra való pénzátutalással: IBAN: SK62 7500 0000 0040 3005 0170
– minden euró jól jön és jó helyre megy, elszámoltan és célzottan. Mint ahogyan ezt ez a csapat már tíz éve is teszi.
A „mézis” csipet csapat vallja, hogy egymásért vagyunk itt, emberek. Lélektől lélekig. Bárkivel előfordulhat, hogy segítségre szorul, hiszen a sors rendkívül fordulatos. Még a tehetős is egy szempillantás alatt elveszítheti mindenét. Viszont éppen ez a kis családias légkörű mesés menedékhely mutatja, hogy van segítség, nem halt még ki a jószándék és a szívélyesség. Ez pedig reményt ad, aminél többet nem is lehet adni.
Fotó: a szerző + a társulás képarchívuma
