A kétezres évek első évtizedének egyik meghatározó felvidéki rappere volt. Hosszú szünet után ismét visszatért. De már nem feltétlenül a rá jellemző megmondóemberként, hanem mérsékeltebben, bár velősen. Húsz éve van a pályán. A polgári néven Dang Dinh Erik azaz Jakuza Ritual portréinterjúban mesél magáról, származásáról és azzal összefüggő jövőbeni terveiről.
Volt egy gyors felfutásod, a 2010-es évek elejéig, aztán nyolc évre eltűntél. Nem volt mit mondanod azon időszak alatt?
Dehogynem. Csakhogy megváltozott az életem. Amikor 2011-ben Coolio előtt felléptünk Attival (Forgács, a szerk.megj.), megbeszéltük, hogy azután egészen másként visszük tovább. Ő azonban elindult a politikai pályán, számomra az viszont nem volt opció. Az utcai hiphopot szeretem, nem sokat mondott a politika. Közben megszületett a fiam és a családdal törődtem. De nem engedtem el a zenét. Magam szórakoztatására zenéltem, eljártam a Leslie and the Heartbreakers klubkoncertjeire freestylozni. Fordulat állt be nálam annak a zenének köszönhetően. Kinyílt a horizont és más zenei stílusok is elkezdtek érdekelni. Dobolni tanultam. Akkoriban nem érdekelt annyira a szövegírás. Meg aztán az is közrejátszott az elvonulásomnál, hogy minél jobban beleláttam a showbizniszbe, láttam, mi megy a függöny mögött, hogy nem volt hozzá kedvem. Kiábrándultam, elegem lett a zeneiparból.
Azért társadalmi lakmuszpapír voltál, majd ez is eltűnt. Tudatos döntés volt?
Másfajta dolgok kezdtek érdekelni. A fiam születése után a családra koncentráltam, próbáltam túlélni minden napot, hogy jussak valahova. Öt éve ez is megváltozott, véget ért a kapcsolatom. Fordulópont érkezett ezzel, és lassan tervezgettem a visszatérést. Főleg, amikor láttam, itt Felvidéken milyen előadók vannak. A röhögés és a hányinger kerülgetett egyeseknél. Eltűnőben volt a minőség. Akár szerzemények, akár azok vizuális megjelenítése tekintetében. Nem mondom, hogy utánam kezdtek el az itteni előadók minőségi klipeket gyártani, de érzékelhető volt az irány.
A 2019-es újbóli visszatérésed után, ez alatt a néhány év alatt változás állt be a szerzemények milyenségénél is. Az új dalok már mérsékeltebbek, nem annyira harsányak, mintha megállapodtál volna magaddal.
Aki ugyanazt hozza hét év után is, az nem fejlődött semmit. Bár tudni kell, hogy az Ellenállás, a Felvidéki nyomor illetve a Hamutál első verzéje még a korábbi karrierszakaszomból maradt meg. Megszerettem őket, tetszenek, nem akartam őket elengedni. Úgy születtek, hogy ki szerettem volna kiáltani, hogy a felvidéki magyar közösségben mindenki az összetartás alatt széthúz. Ez engem is feszélyezett.
És ma már nem foglalkoztat ez a téma?
De, csak másként. Már hidegen hagy az, hogy Matovič vagy Čaputová lesz-e ott, ahol, mert tőlük függetlenül fogom magam jól érezni. Nem fogok energiát fektetni olyanba, amire közvetlenül nincs hatásom és nem tudok változtatni. Nincs időm erre. Jó lenne eldönteni, hogy összetartunk vagy sem. Nincs szükség képmutatásra, hiszen adott a felvidéki magyarság száma ebben az országban, és ha osztunk-szorzunk, akkor kijön, hogy mennyi is az, amivel bejuthat egy minket képviselő párt. Nehogy már megosszuk ezt a közösséget. Röhej, hogy mindenki köpköd, de nincs képviseletünk a parlamentben.
Nem éppen most lenne időszerű a magyarság melletti kiállásod jobban, mint bármikor?
Most sokkal érdekesebb lesz, mert nem dühből és rossz érzésekből fogok építkezni, hanem a jobb dolgokból. Pozitív dolog hajt, mert szükséges magamat is megváltoztatni. Aki hamis dolgokat keres másokban, azt csak hamis emberek fogják körbevenni, én meg pozitív emberekkel szeretném körbevenni magam. Nem kell, hogy szeressenek. Szeressék a zenémet. Mert azok csak a pillanatnyi hangulataim, gondolatmeneteim kiragadott halmaza. Olyan részlet belőlem, amiből ugyan sok mindent meg lehet tudni, de nem ad teljes képet rólam.
Az identitásod kialakításában mennyire nyúlsz vissza a gyökereidhez, a származásod alapjaihoz?
Állandóan azzal poénkodom, hogy egy vietnámi gyerek vagyok. A magyarságom pedig érződik a dalaimban.
Úgy értem, mennyire van ez meg az életedben a magyarság és az ázsiai attitűd? Mennyire kombinálod?
Nehéz, mert mégiscsak felvidéki vietnámi gyerek vagyok. Ha jön a futár, néha furán néz, amikor a nevemet kell leírni.
Úgy látod, probléma a származásod?
Nekem nem. Másnak lehet, de az nem az én gondom. Mindenesetre érdekes, hogy a vietnámi mivoltom több szeretetet kapott, míg magyarként sok bántás ér.
Mennyire tartod a vietnámi rokonsággal a kapcsolatot?
Nem tudom a nyelvet. Ők meg nem beszélnek angolul. Így fordítóprogrammal tudnánk kommunikálni, ám ott meg előfordul, hogy félreértelmezzük egymás mondanivalóját. De mindenképpen szeretném őket jobban megismerni. Szeretnék ellátogatni hozzájuk. Mindig is érdekelt az ázsiai kultúra. Mondták is jópáran, hogy Jakuza a globalizáció gyermeke.
Ki vagy? Mármint hogyan határozod meg magad?
Sokféleképpen. Vagyok Dang Dinh Erik, meg Jakuza és Jakuza Ritual, de Real Fat Shady és egyéb. Mindegyiknek megvan a maga különleges képessége. (nevet)
Komolyan kérdezem.
Tényleg. Van morbid humorom is, de tudok szívbe markolókat írni, ugyanakkor lázadós szerzeményeket is csinálni. Gyakorlatilag bármiről tudok szöveget írni.
Milyen a civil éned?
Sokkal visszafogottabb, egyszerű, nagyon érzékeny, aki óriási falakat épített maga köré és nem enged be akárkit.
Mivel foglalkozol a hétköznapi életben?
Gépész vagyok.
Akkor a szakmádban vagy.
Végülis igen. Már egyre ritkább ez. A mai fiatalok valamiért ódzkodnak szakmát tanulni. Pedig anélkül nem megy. És fontos tovább fejleszteni magunkat. Minden téren.
Mint a művészet terén. Sokfélét csinálsz, sok mindennel foglalkozol, ami a zenével kapcsolatos. Ez a fajta polihisztorság szükséges a boldoguláshoz?
Nálam igen, ugyanis a Felvidéken kevés szakember van. Nincsenek producerek, azoknak nincsen kapcsolati tőkéje, márpedig anélkül nehezen boldogul az ember. Nekem szerencsére van, és akárhová megyek, már felismernek, tudják, ki vagyok és kinyílnak az ajtók. Hosszú évek munkája van ebben. Nem látok mást, aki ennyire benne lenne és ápolná is ezeket. Nyilván annyira nem éri meg nekik, nem tudom, de szerintem sokkal többre mennénk, több felvidéki tehetség tudna érvényesülni. Egy ideig próbáltam másoknak segíteni, de ezt lecsökkentettem, mert nem látom az előadók részéről az igyekezetet. Se pap, se pszichológus nem vagyok.
Civilben is előjön az ismertséged?
Igen, bár nem annyira szeretem. Nyilván tök lazán kezelem, hogy érdeklődnek, mikor jön az új dal, a klip és hol fogok fellépni. Nemrég egy ballagáson is odajöttek, kezet fogtak, gratuláltak. Nem élem ezeket. Vagyis nem ezekért élek. Elfogadom, de nem szeretnék sztárkodni. Leginkább azt szeretem, ha úgy megyek végig a városon, hogy senki rám nem néz.
Mi az, ami hajt téged?
A mindennapi élet. Amikor magam alatt voltam, mert akkora feszültség volt bennem, akkor elzártam magam, kikapcsoltam a netet és belevetettem magam a zenébe. Megnyugtatott.
Akkor az egyfajta terápia.
Nekem igen. Nincs más, ami úgy kiragadna a szarból és rendbe kapna. Olyan, mint amikor az életed szerelme átölel és jelzi, ott van, minden körülmények között. Nem véletlenül nőneműként aposztrofálják a hiphopot. Olyan, mint egy jó feleség: mindig vár otthon, megnyugtat, és ha nem jelentkezek, akkor nem haragszik meg.
Érdekes, amit mondasz, mert eközben meglehetősen erőszakos a hiphop. A korábbi sh.t-től mára eljutottunk a f.ck it-ig.
Nemcsak ez, de hát ez utcakultúra. Mindig is az volt. Bár manapság már nem annyira. De rosszabbat mondok. Ma már alig lehet komolyabb, többrétegű szöveget írni, mert nem értik az emberek. Hiába szógazdag, meg tele van metaforákkal. Nézd meg a Felvidéki nyomor szövegemet. Alig értik az emberek. Azért aztán csak a slam poetry értő közönségének szoktam bemutatni. Ott van befogadóképesség.
Egyébként manapság milyen dallistával mész fellépni?
Mindig mással. Közönsége válogatja.
Legutóbb Érsekújvárott léptél fel.
Az a rendezvény sztárokkal volt megtűzdelve, pörgős, bulizós számokat vittem, mint amilyen például a Fiatalon c. dalom. Egy Gombaszögön már megengedek magamnak intellektuálisabb szerzeményeket. Ha éjfél körül lépek fel, enyhén spicces közönségnek, akkor ott megint más dalokat nyomatok.
Mennyire tudnak a korábbi szerzeményeid a mai közönséghez szólni?
Muris, mert most úgy beszélgetünk, hogy a dalaim kilencven százaléka nincs kiadva. Ha aszerint nézzük, mit adtam ki, akkor azt veszem észre, hogy a minőségi rappek, a jó szövegek és a fiatalos hangzás megfogja az embereket.
Még mindig ott tartok, hogy a Jakuza Ritual hogyan megy át az undergroundból a populárisabb szakaszba?
Ha megnézed, annak idején az underground volt a mainstream. Szóval csak meglovagoltam a trendet. Egyszerűen divat volt, és akik akkor milliós nézettségeket hoztak, azok ma már csak a kemény maghoz szólnak, mert nem tartanak a fősodorral. Engem ma már másfajta zenei stílusok érdekelnek. Sok jazz-t hallgatok. Jobban értem, érzékelem az összetettebb zenét.
Ehhez végülis fel kell nőni, nem?
Közben hozom ám a fiatalos hangzásokat is, szóval meglehetősen sokszínűnek tartom magam. De igaz, érettebb fejjel érettebb zenét hallgatok. És ez megjelenik a művészetemben is. Végtelenségig precízen ki vannak dolgozva a dalaim. El sem hinnék, hogy a rímképleteket is megtervezem.
Hogy állsz most a kiadásra váró dalokkal? Netán készül a nagylemez?
Készül az album. Felvidéki vegyesbolt lesz a címe. Úgy lesz vegyes, hogy közben meglesz az összhang.
Mikor jelenik meg?
Az anyagi lehetőségektől függ. Idén szeretném kiadni. Elkezdtem a stúdiózást. Ha jól számolom, a Minden más illetve a Fiatalon dalokkal van vagy egy tucat szerzemény. Ez a szám még nem végleges. Azt szeretném, ha a saját kritériumaimnak megfeleljenek, és úgy majd egy lemezre pakolom őket. Van zenekarom is. Ha olyan állapotban leszünk, akkor másoknak is megmutatjuk, mit tudunk.
Élő Jakuza Ritual műsor?
Igen, jazz és soul elemekkel. Lényegében a dalaim akusztikus verziója, ilyen fesztiválos chill-es cuccok. Nagyon sokat lehet fejlődni a rappernek az élő zenével.
Tervezel lemezbemutató koncertet?
Lesz lemezbemutató koncert, csak még az idejét nem tudom. Vannak ötletek, majd kiderül, mi sül ki belőle.
Mit látunk legközelebb tőled?
Lesznek klipek a 3stars Pictures gondozásában. Az egyik házibulis, jazzes klip. Azután még két videó megjelenik, nyárig szeretném megcsinálni. Lowbudget, underground videót, illetve szeretnék rádiós popos hangvételűt is kiadni. Tavasszal lesz a forgatás, zajlanak az előkészületek.
Izgalmasnak hangzik. Legyen ebben sok sikered.
Köszönöm!
