Nemcsak itthon a helyieket sanyargatta a pandémia, hanem földijeink a világ távoli pontjain se éltek könnyebben. Még a paradicsomi helyen is számos kihívással kell megküzdeni. Sorozatunk első részében egy gútai fotós világviszontagságaival ismerkedhettek meg.
Világszerte ismert Erika Valkovičová, gútai fotóművész, akinek alkotásait még Japánban is elismerték, díjak sokaságát zsebelte be. Igazi kozmopolita, bár a legutóbbi expedícióját nem éppen úgy tervezte, ahogy aztán sikerült, ám éppen ez a jellegzetes példája a minden rosszban van valami jó elvnek.
Egy új fotós projekt keretében kéthetes expedícióra indult a messzi Aldabrára, ami a Seychelle-szigetek korallzátonyán található, de csak öt hónap után térhetett vissza lakóhelyére, Prágába.
„Ez egy kis expedíció volt 13 résztvevő számára, további 14 ember volt a személyzet, beleértve a kapitányunkat is. Két hetet töltöttünk a tengeren, internet és kapcsolat nélkül a családdal és a barátokkal. Fogalmunk sem volt, mi folyik a világban. Amikor megérkeztünk Mahe fő szigetére, igazi sokk várt ránk! Lemondtuk a jegyeinket, Csehország rendkívüli állapotot hirdetett. Felhívtam a Cseh Köztársaság Belügyminisztériumát, és elmagyaráztam nekik reménytelen helyzetünket, hogy van lakcímkártyánk, ám az sajnos Csehországban maradt egy széfben. Egyébként 13 éve élek ott, és adót fizetek, saját lakásom is van. A hölgy a vonal túloldalán kompromisszumok nélkül bejelentette: ’Nos, ez hülye helyzet, hívjon néhány hét múlva, talán megváltoznak a visszatérés feltételei.’”
Bár az édenben tartózkodtak, és ugyan további két héttel meghosszabbították a tartózkodásukat, azonban nem sejtették, hogy a folyamatos lockdown miatt öt hónapra ott ragadnak. Végére már pokoliassá vált az éden. Körbejárták a vidéket, a Bird Island és Praslin is elkápráztatta őket. Különlegességeket is vásároltak: Tenger kókuszokat, amik akkorák, mint egy focilabda.
Amikor megtudták, hogy a Seychelle-szigetek lezárják a reptereket és a határokat, már világossá vált számukra, hogy súlyos a világhelyzet. Egy kis szigetre mentek át. A La Digue szigeten a kerékpár a fő közlekedési eszköz.
„Óvatosan kell közlekedni, mivel az útra csak úgy felsétál egy méteres óriásteknős. Az egész sziget mindössze tíz négyzetkilométeres. Valószerűtlen élmény volt látni a világ egyik leginkább fényképezett és legszebb strandját, az Anse Source d’Argent-tet egyetlen lélek nélkül. Vagyis hát nem teljesen, mivel mindjárt az első napon egy falka parti kutya szegődött mellém. Éhesek voltak, mivel nem volt turista, aki etette volna őket. Megetettem őket, cserébe testőreim voltak éjszakánként az elhagyatott, sötét strandon, ahol a csillagokat fotóztam.”
A Seychelle-szigeteken is veszélyhelyzetet hirdettek és egy hónapig kijárási tilalmat léptettek életbe.
„Számomra, mint fotós, nem igazán volt ez ideális, ugyanis lemondhattam a trópusi napkelték és napnyugták és a csillagos ég fotózásáról. Ehelyett a fákon csüngő hatalmas gyümölcsevő denevéreket kaptam lencsevégre. Sportolni és vásárolni viszont lehetett. Reggelente a strandon tornáztam, felszedtem a szemetet és a műanyagot, megetettem a helyi macsekot, amit Eperkének neveztem el. Többnyire már várt rám. Reggeli után – helyi friss péksütemény és indiai samosa elfogyasztása után a közeli piacra vettem az irányt, ahol mangó, kenyérgyümölcs, friss papaya, kókuszdió, passiógyümölcs és még sok más szezonális gyümölcs volt kapható, amelyet még soha életemben nem láttam. Vegánként ez elképesztő gasztro-élmény volt. Mellesleg az említett denevérek a Seychelle-szigeteken ételkülönlegességnek számítanak. Közben a kutyafalka letelepedett a kertünkbe.”
Azt mondja Erika, hogy nem volt minden olyan ideális, mint ahogyan azt többen elképzelték.
„Nagyon drága ott minden. Még ha nem is voltak turisták, a lakóegységek féláron is 80-100 euró/éjszaka áron voltak elérhetőek. Extra költséges volt az autókölcsönző vagy kerékpár-bérlés, de az egyes szigetek közötti hajóút is sok pénzbe került, illetve a konyhai eszközök megvétele se volt olcsó mulatság. Gyakorlatilag az ottani életre kellett szó szerint berendezkedni, mixert és kávéfőzőt is vettünk. A biztosító persze semmit nem fizetett át, mivel, a biztosítási feltételek nem tartalmazták a világjárvány fogalmát. Az internet se volt a leggyorsabb, ám ennek ellenére a barátom tudott a kis kunyhóból dolgozni. Mivel nem számoltunk azzal, hogy olyan sokáig maradunk, vennünk kellett notebookot is. A szomszéd, Praslin szigeten lévő boltból az utolsó darabot hoztuk el.”
Az ott tartózkodásuk alatt Erikát egészségi gondok is gyötörték, szemeivel volt gondja a múltban is, de többszöri vizsgálatra kellett mennie a főszigetre, Mahéra. A szemészeti klinikán nagy meglepetés érte, amikor Barbe doktor folyékonyan beszélt szlovákul. Megtudta, hogy az orvos a pozsonyi Komenský Egyetemen tanult.
„Májusban aztán egy új normálba érkezett az élet, folyamatosan nyitottak a boltok és néhány resti. Szerencsére, mivel a Seychelle-szigeteken a korán lezárt határok miatt a járvány nem terjedt el annyira, mint a világon máshol. Írt rólunk a sajtó is, benne voltunk a Nation és az E Today médiában is, ez utóbbi a szigeteken végzett fotós tevékenységem felől érdeklődött. Többeket lenyűgözték az éjszakai felvételeim, amelyeket a közösségi hálón tettem közzé. Egy maréknyi turistát ismertem meg, akik hozzám hasonlóan a szigeten ragadtak. Több ország embere jött össze: Franciaország, Kenya, Kína, Németország… A cseh Alena és barátja is a társaságunkhoz tartozott, akikkel az Aldabra felé tartó hajóúton ismerkedtünk meg.”
Gyorsan teltek a napok, és aztán már sikerült neki naplementéket és napfelkeltéket fotózni, sőt, még részleges napfogyatkozást is elkapott.
„Egy idő után a főszigetre, Mahéra mentünk, ahol arra vártunk, hogy ismét engedélyezzék a visszatelepítési repülőjáratokat. Találkoztam Guillaume Johan Albert úrral, tiszteletbeli szlovák konzullal. Július elején aztán öt hónap után végre hazatértünk Dubajon keresztül Bécsbe és onnét Prágába. Egy idő után nem morfondíroztunk afelett, mennyi pénzt is költöttünk, örültünk, hogy egészségesek vagyunk. Augusztusban meglátogattam a családot Gútán. Azóta hónapok teltek el, és a korlátozások ellenére sikerült meglátogatnom az olasz Dolomitákat, a norvég Lofoten szigetcsoportot és Izlandon töltöttem a karácsonyt.”
Jó dolog is kisült a Seychelle-szigeteken való tartózkodásából. Egy csomó fényképfelvételt készített, amiből naptárt hozott létre, és a bevételt a szigeteken lévő kóbor kutyák kasztrációjára fogja eljuttatni, amit helyi szervezetek kezelnek. Erika elmondása szerint szörnyű, hogy évente sok kiskutya a kukában végzi Úgy tartja, ez a legkevesebb, amit megtehet értük, és hogy hamarosan személyesen is átadhatja nekik a megszerzett pénzt.
Aki még több felvételre kíváncsi, az ITT megtalálja, és a naptárról meg ITT lehet többet megtudni.
Fotók: Erika képarchívuma
