Ötven éve alakult a helyi kézilabda-klub.
Összejöttek a kézilabdázók, hogy egésznapos rendezvénysorozattal ünnepeljék klubjuk fennállásának ötvenedik évfordulóját. Nem egy hagyományosan vett ünnepnap volt ez, hanem egyfajta családi összejövetel, hiszen, ha egyszer valaki megszereti a kézilabdát, akkor a művelői családtagjukká fogadják.
Ilyen hangulatban került sor szombaton a klubjubileumra. Reggeltől délutánig örömmérkőzésekben mutatták meg a különböző nemzedékek, hogy megvan még bennük a szükséges plussz, amitől olyan kimagasló eredményeket értek el. A meccsek közben visszaidéződtek számukra az emlékek, és az örömjátékban újfent feloldódtak, mint amikor hosszú idő után újra összejön a család.
E nosztalgia-faktor is meghatározó élménnyé avanzsálódott az este a helyi Adamis Anna Városi Művelődési Központ színháztermében, ahol egykori és jelenlegi kézilabdásokat, segítőket, szülőket és szimpatizánsokat várták, hogy közösen ünnepeljék a fél évszázados klubot.
Mahor Mihály, a gútai kézilabda szíve-lelke és hajtóereje meghatottan tekintett le a színpadról, ugyanis ott tárult eléje az a semmihez se hasonlítható látvány, hogy fizikailag egy helyen vannak a szerettei, akikkel közösen létrehozták a sportegyüttest és sikert sikerre halmoztak, kihozva eme kis városkából e sportág legjava képviselőit.
„Köszönöm mindannyiótoknak, mert mint tudjuk, a kézilabdával sok-sok várost és falut bejártunk Európa-szerte, hogy sokan közületek hosszú évek óta baráti kapcsolatokat ápoltok, találkoztok és csak a jó időkre emlékeztek, és hiszem, hogy ez nagyon sokáig így lesz. Nagyon szeretlek benneteket” – mondta ünnepi beszédében Mahor Mihály.
Felidézte a kezdeteket is és hosszan sorolta a sikereket. A gútai kézilabdaklub 1974. május 12-én alakult az akkori pionírházban, és az eltelt ötven év alatt 1613 fiú és lány hódolt a sportágnak. Első eredményük a Nyugat-Szlovákiai kerületi versenyen érték el, ahol az idősebb diáklányok az első helyezést szerezték meg, majd az 1985-ös szlovákiai bajnokságon harmadik helyezést harcoltak ki. Ám nemcsak országos, hanem nemzetközi viszonylatban is megmutatkoztak a gútai kézilabdások, sorra gyűjtötték az előkelő helyezéseket és vitték a város hírnevét Európa szinte valamennyi szegletébe. Mindig ott szerepeltek illetve ostromolták a legmagasabb ligát, ezzel is bizonyítva, akár egy kisvárosból is sokra lehet vinni, ha kellő erő és elszántság volt.
Az elszántságból pedig nem volt hiány, hiszen ahogy Gőgh Péter, a kézilabdaklub „mindenese” beszédében hangsúlyozta, ez a hozzáállás szükséges volt ahhoz, hogy ne csak a sportágban, hanem a magánéletben is kiemelkedően teljesítsenek. Úgy fogalmazott, Misi bácsi faragott embert belőlük, amiért végtelenül hálásak.
Halász Béla, Gúta polgármestere is az elszántsággal összefont akaratot és lelkesedést említette meg sikerreceptként a beszédében, és a sportág szeretete, ami igazán fontos, s abból fakadóan nemzedékről nemzedékre szállt a kézilabda-szenvedély, aminek sikeréből a város is részesült.
„A klub megalakulása óta eltelt ötven év alatt számos kiváló sportoló játszott a csapatban, és sok-sok győzelmet hozott városunknak. Ezek a sportolók nem csupán a pályán voltak példaképek, hanem az élet minden területén is. Ők azok, akik megmutatták, hogy a kitartás, az elszántság és a kemény munka mindig gyümölcsöző eredményeket hoz” – mondta a polgármester.
Hasonló szellemben nyilatkozott Kelecsényi Ernő, a Szlovák Kézilabdaszövetség alelnöke, aki beszédében máltatta Mahor Mihály áldozatos munkásságát, minek nélkül nem létezne a gútai kézilabda, és a kiváló közösségszervező munkájának köszönhető, hogy ötven esztendeje töretlenül létezik a helyi klub, ami szerinte mintaként szolgálhat Szlovákia-szerte.
A nagyszabású, mintegy két és fél órás gálaműsort kultúrműsor-etűdök keretezték: Tóth Laca, egykori kézilabdás, Nagy Boglárka és Varga Linda Bettina fellépéseivel kiegészülve szórakoztatták a közönséget, aminek színesítéséhez hozzájárul a Kartai Adél dance club táncosainak parádés bemutatója. Ugyanakkor archív felvételekkel is gazdagított videóbejátszásokkal idézték meg az eltelt öt évtizedet.
A gútai kézilabda klub elismerésben részesíti és oklevelet nyújt át azoknak a szervezeteknek, intézményeknek, sportolóknak és edzőknek, akik munkájukkal segítették a klub sikerét, működését és öregbítették jó hírét – több mint harmincnak adtak át elismerést. Beleértve Misi bácsi rendíthetetlen támaszát, élete párját és mindenki Magdi nénijét.
A familiáris sportalmanach ezzel azonban nem fejeződik be, hiszen a gazdag múltjának felidézésével csak megerősítést nyer a tevékeny jelene, amely az állandósult páratlan összetartozás megtartó erejével csillagidős jövőt ígér a klubnak és Gútának egyaránt.
Fotók: a szerző
