Garanciák nincsenek, a lakók szerint értelmetlen volt a bizottsági ülés.
Kikérték maguknak a kritikus hangokat, a több mint 700 aláírással támogatott petíciót lényegében figyelmen kívül hagyták, az érintett lakók pedig a megtorlástól vagy a retorziótól tartva már nyilatkozni sem mernek nyíltan – információink szerint így telt a gútai építésügyi és városfejlesztési bizottság szeptember 14-i ülése, ahol a Liget utcai zöldterület/”kiserdő” letarolása utáni állapotokról kellett volna egyeztetnie a feleknek. Korábban ITT írtunk erről.
Ellátogattunk a helyszínre, hogy afelől érdeklődjünk, hogyan értékelik az érintettek a lakókörnyezetük drasztikus átalakítását.
„Félünk nyilatkozni, mert múlt héten kikérte magának, hogy képzeljük ezt”
– mondta lapunknak az egyik érintett lakos a polgármesteri reakciókra utalva. A bizottsági ülés után az utcabeliek szerint a találkozó teljesen értelmetlen volt, mivel a városvezetés világossá tette, hogy a több száz állampolgár által aláírt tiltakozást nem veszik figyelembe, a telkek értékesítését végigviszik, és majd csak az eladások után kezdődhet meg a déli zóna útinfrastruktúrájának kialakítása.
Egy idősebb, magát megnevezni nem kívánó nő válogatott jelzőket használva kifejtette, nem ért egyet azzal, hogy a „lakosok hangja sehogyan se volt meghallva”. Úgy fogalmazott, ő még itt volt gyerek, szívéhez nőtt a „dzsumbuj”, mivel mint mondta, amit egyszer a természet megalkotott, azt nem illdomos bolygatni. „Akkor jók vagyunk, amikor szavazni kell. De amikor valamit akarunk, akkor le vagyunk pisszegve, meg nem hallják meg, amit mondunk. Vagy szelektíven. Most akkor ők vannak értünk, vagy mi vagyunk értük? Megéltem a kommunistákat is, de ők se voltak ilyenek. Ez a nagy demokrácia.” – mondta. Arra a felvetésre, hogy mégis, nem lesz-e jobb, ha egy kialakított árok mentén lesznek kiültetve fák, rendezetten, tán sorban is, mint hogy összevissza nőjön, ami éppen ideszáll, az idős asszony azt mondta, a fák pótlásáról a lakók önerőből gondoskodtak, lényegében lassan ugyan, de organikusan őshonos gyümölcs- és díszfákkal pótolták a kidőlt, elszáradt invazív fafajokat, sajátos mikrokörnyezetet létrehozva. Beszéltünk olyannal is, aki ugyan nem lakik itt, de ő erre rövidíti a havazafelé vezető utat és mindig csodálattal nézte a Tó és a Liget utca lényegében érintetlen fás területeit (a tűzoltóság előtti és utáni területet), ő nagyon sajnálja, hogy több száz ember véleménye/akarata semmibe van véve. Azt mondta, „ez a terület többet érdemel, és mi is többet érdemlünk ennél”. Voltak hangok a lakók részéről, amelyek szerint „meg kell nézni, mit műveltek a MAL-lal, tudtommal máig nincs érvényes bérleti szerződésük a Tájház használatára”.
Lapunk birtokába jutott az a „Közös megállapodás” címet viselő dokumentumtervezet is, amelyet a városvezetés és a Liget utcai lakók képviselői között írnának alá. A tervezet elemzése alapján a városvezetés a beépítés tényéből egy tapodtat sem engedve próbálja elsimítani az ügyet, miközben valódi kötelezettségeket szinte egyetlen pontban sem vállal.
A kiszivárgott dokumentum főbb pontjai között az is szerepel, hogy a város vállalja a meglévő zöldsávok megőrzését, és a csatornatisztítás után „törekszik a lehető legnagyobb számú facsemete telepítésére”, konkrét darabszám vagy határidő rögzítése nélkül. A lakók által korábban kiültetett fák átültetését csupán „megvizsgálják”. A Rózsa utcai járda kiépítését és a gyalogosátkelőt nem garantálják, a város mindössze a helyzet megvizsgálását vállalja, a kivitelezést pedig a rendőrségi jóváhagyástól és a város pénzügyi lehetőségeitől teszi függővé. A lakosok által kért két kamera kihelyezését a város határozottan elutasította, mondván, erre „jelenleg nem vállal kötelezettséget”, legfeljebb a későbbi tapasztalatok alapján vizsgálják felül a kérdést. A város vállalja a meglévő játszótér korszerűsítését, ám konkrét játékelemek (például a lakók által javasolt mászóka vagy ninjapálya) beépítését előre nem garantálja. A dokumentum végül kimondja, hogy a megállapodásban szereplő minden pont kizárólag a jogszabályok, a műszaki adottságok és „Gúta Város költségvetési lehetőségeinek figyelembevételével értelmezendő”.
A kiszivárgott dokumentum és a bizottsági ülés tapasztalatai megerősítik, hogy a lakosok kikényszerítették ugyan, hogy a városháza egy asztalhoz üljön velük, ám a városvezetés érdemi kompromisszumot nem kötött. A zöldterület/”kiserdő” letarolása és a telkek eladása a rendezési terveknek megfelelően halad tovább, a lakók pedig legfeljebb pontatlan feltételek mellett javasolhatnak fafajokat az eladott parcellák szélére.
Tegnap megkérdeztük Király Tibort, az illetékes bizottság elnökét, fejtse ki álláspontját a témában. Későbbre ígért válaszadást. Amint megteszi, természetesen beszámolunk róla.
A Liget utcai lakók az augusztus 20-a utáni hétvégén történő felháborodásukban elsődlegesen azt kifogásolták, hogy a szomszédságukban lévő zöldterület (megfogalmazásuk szerint kiserdő) letarolása anélkül kezdődött meg, hogy erről bármilyen előzetes tájékoztatást kaptak volna. A helyzetet tovább mérgesítette, hogy a fakivágások megkezdésekor a polgármester külföldön tartózkodott, és sem az alpolgármester, sem a hivatalvezető, sem a választott képviselők nem informálták a lakosságot.
Az ügy politikai feszültséget is szült. Koczkás Beáta korábbi alpolgármester jelezte, bár a határozat kikerült a hirdetőtáblára és a honlapra, a lakók semmilyen közvetlen tájékoztatást nem kaptak, miközben mint ahogyan arra rávilágítottak, a nyári faöntözési felhívásokkal korábban gond nélkül meg tudta őket találni a városháza.
Koczkás tételesen felsorolta a Liget utcai zöldterület történetét. A terület sorsa hosszú évekre nyúlik vissza, és a koncepció többször változott. A 2008 és 2009 közötti időszakot nézve eredetileg bérlakásokat, középre a felszíni vizek elvezetésére szolgáló természetes vízgyűjtőt, a keleti részre pedig szociális intézményt és pihenőparkot terveztek. A 18 lakásos bérházat végül a magas talajvíz miatt helyezték át egy másik zónába. Az azt követő kilenc évben hat parcellát eladtak az államnak gyermekotthon építésére. A befolyó összegből a vízelvezetést és az utca rendbetételét tervezték. 2018-ban az önkormányzat megpróbálta visszaszerezni a telkeket telekcserével, de az állam ragaszkodott hozzájuk. 2016 és 2019 között a város mintegy 20 000 eurót fordított a terület rendezésére és a vízelvezetés megtervezésére. A jelenlegi városvezetés javaslatára tavaly a képviselő-testület törölte a korábbi zöld- és vízrendezési koncepciót (a 426/2008-as határozatot). 2026 júniusában megszavazták a nyilvános versenytárgyalási feltételeket a kilenc parcellára (28456/324–327, 28456/331–334, 28457/428), összesen csaknem 6000 négyzetméteren, családi házak építése céljából, legalább 55 €/m² áron.
Bár többszöri kérdésfelvetéseinkre a városvezetés nem válaszolt, ismételten kérdéseket küldtünk, hogy kifejthessék álláspontjukat a jelentős közérdeklődést kiváltó ügyben. Mégpedig, hogy a több mint 700 aláírás ellenére miért nem állítják le a beruházást, milyen konkrét garanciákat tartalmaz a kiszivárgott megállapodás-tervezet, és hogyan értékelik a lakosok transzparencia iránti igényét, azaz miért elvárás a lakosok felé a nyilvánosság kizárása.
Ha válaszolnak a feltett kérdéseinkre, akkor természetesen beszámolunk róla olvasóinknak.
Fotók: a szerző
