Magánünnep és gútai történelemszelet egyszerre.
Az évfordulók számvetésre kényszerítenek. Arra, hogy megnevezzük azokat a döntéseket, amelyek irányt adtak egy életnek. Mahor Mihály esetében ez az irány a kézilabdához vezetett. Egy közösséghez, amely nem vérségi alapon, hanem közös munkából és felelősségből szerveződött családdá.
A szíve a kézilabdáért dobog. A választás következetességet jelentett: hűséget a sporthoz, a közösséghez, a feladathoz. Amikor 1974 májusában Gútára került, a volt pionírházban megalakuló kézilabdakör nem egyszerűen egy új egyesület volt, hanem egy hosszú távra tervezett vállalkozás kezdete.
A mérkőzések és bajnoki szereplések önmagukban nem magyarázzák a történetet. A serdülő lányok második helye az utolsó csehszlovák bajnokságban, vagy a férficsapat első ligás szereplése a kilencvenes évek végén inkább visszaigazolások, mint célok. A valódi érték a mindennapi munka, az edzőtermi fegyelem, az egymás iránti felelősség. A pályán mindenki egyszerre tanul és tanít.
A Kolárovo Cup ezt a szemléletet emelte nemzetközi szintre. Az egyszeri tornának induló kezdeményezés mára közel tucatnyi ország csapatait fogadja, több száz együttest és több mint tízezer játékost. Gúta nemcsak rendez, hanem megtart: visszatérő csapatok, ismerős arcok jelzik, hogy itt nem esemény zajlik, hanem kapcsolat épül. A torna így a közösség kiterjesztése lett, határokon túl is.
Személyes tapasztalatként annyit mondhatok: huszonöt éve részese lehetek ennek a közegnek. Nem játékosként, hanem újságíróként, aki krónikásként követhette a munkát, a döntéseket, a sikereket és a kudarcokat. A befogadás természetes volt, az értékelés mindig őszinte. Ez a fajta bizalom ritka, és sokat elárul arról, hogyan működik ez a „család”.
A múlt felidézése nem nosztalgia, hanem igazolás. Annak bizonyítéka, hogy a következetesen végzett munka nemcsak fennmarad, hanem jövőt is teremt. A klub és Gúta számára egyaránt.
Címlapkép: Mahor Móni
