Hagyománnyá kezd válni, hogy Samu István és Beck Károly összeülnek, hívnak magukhoz privátra egy vendéget és jól „megszakértik” a közéleti témákat. Hogy mikor pukkad ki ez a lufi, azt nagyon sokan várják. Mindhiába?
Nem teljesen független, és nem egészségesen körültekintő a szlovákiai magyar média Szlovákiában. Erre jutottak Samuék Petheő Attilával kiegészülve. Mindjárt az elején feldobta Beck Karcsi a sokak számára nem evidens témát, miszerint van-e a térségünkben független sajtó. Míg Samu szerint nincs, Petheő úgy véli, létezik.
Részletesen átvették, hogy egyes sajtóorgánumok mennyire képviselik a magyar össznemzeti értékeket és tálalják az olvasóik felé. Samu megengedte magának, hogy elfogadja, elvek mentén lehet független sajtó, ám úgy véli, a háttérhatalom igencsak erős befolyással bír a sajtótermékekre, ami szerinte visszatetsző. Ő elfogadhatónak tartja, hogy Budapest támogatja a magyar sajtót Szlovákiában, azonban úgy látja, a függetlenség és pártatlanság nem minden esetben valósul meg. Példaként említette, hogy míg korábban írásai, véleménye megjelenhetett a paraméteren, addig ma már persona non grata.
Petheő szerint azt lehet tekinteni független sajtónak, amely a piacról fenn tudja magát tartani. Pártmédiának se tekinti például a paramétert, mivel szerinte ott megjelenik mindenféle pártnak a hirdetései. Azt azonban elismerte, hogy centralizálódik és kádárhiánnyal küzd az itteni magyar sajtó.
Samu hangsúlyozta, nincs ellenére a paraméter, azonban úgy véli, a portál szélső liberális megjelenítést testesíti meg, ám úgy látja, ma már olyan véleménynek ad teret, amelynek szerzője hozzájuk pénzügyileg közelebb áll.
„Nem elvi alapon, hanem gazdasági szinten mérik. Tehát, aki többet fizet, annak az igazságát jelenítik meg” – fogalmazott Samu.
Petheő egy Magyar Nemzetes mottóval reagált, miszerint a „hír szent, a vélemény szabad”, amire Samu megjegyezte, ez mindaddig rendben van, míg azért valakit nem küldenek el, mert más a véleménye.
Szóba került a Pátria rádió, mint az egyedüli közszolgálati rádió, amely Petheő szerint az utóbbi időben minőségesebb anyagokat ad le. Samu viszont Kossuth rádiót hallgat, és a szlovák sajtóból inkább Pravdát vásárol. „Mert még ha hazudnak is, legalább tanulok belőle” – mondta Samu.
Minden lényegében a régiós vonatkozású anyagokat hiányolják a sajtóból, bár Petheő Attila elmondta, neki kellemes meglepetés volt, hogy az Új Szó régiósport rovata erősödött. Ezzel egyidőben közölte, a médiában egyre jellemzőbb a bulvárosodás, ami szerinte a fogyasztók minőségét „minősíti”.
Beck közbevetette, mennyire lenne létjogosultsága vagy kereslete egy kereskedelmi magyar rádiónak. A két vitázó megjegyezte, lényegében semennyire nem tudna megélni, ám igény az szerintük lenne rá. Petheő a Forrás és a Retro rádió térhódításával magyarázta, hogy talán, ha hasonló alapon működne, még akár életképes is lehet. Beck végül megjegyezte, jövőre Gúta rádiót szeretne indítani.
A második témát, amely a gyűlöletbeszéd kontra szólásszabadság körül forgott Petheő és Samu annyival elintézték, hogy a demokráciában mindaddig kell teret biztosítani a különféle véleménynek, amíg az nem sért, vagy bánt embereket és nem indikál életellenes cselekedeteket. Samu külön példákat is hozott, miszerint ha valaki azt mondja, hogy a cigányok parazitát, az kimeríti a gyűlöletbeszédet, azonban ha úgy fogalmazza meg, hogy a cigányok kiestek a társadalomból, akkor az szerinte nem indulatokat szít, hanem kimondja az igazságot.
Pethető e téren is több határozottságot várna a szlovákiai magyar emberektől, hogy lépjenek ki a martír szerepkörből.
Beck Károly a műsor végén felvetette, foglalkozik-e a szlovák média a magyar kisebbség dolgaival, és miért nem. E téren a két beszélgető már mintha elengedte volna, hogy mélyebbre ásson. Petheő annyit jegyzett meg, nem tudja, miért nem foglalkozik az itteni magyarok dolgaival a szlovák sajtó, ám úgy véli, mindez azért lehet, mert mintha külön ország lenne. Samu hozzáfűzte, hogy szerinte „csak akkor jönnek le hozzánk, ha gyilkosság történik”, de más témák nem érik el a szlovák társadalom ingerküszöbét.
Konklúzióként annyi levonható az adásból, hogy a diskurzust folytató felek felszínesen, de mégis mélyebben foglalkoznak a sajtóval mint olyannal, akárcsak az emberek többsége.
A Privát szoba hivatalosan negyedik adásában Beck Károly releváns kérdésekkel próbálta irányítani beszélgetőtársait, akik ez esetben nem különböztek annyira. A végére az addig komolynak szerkesztett műsor lazábbá vált, már-már vendégségbe illő hangnemet engedtek meg a vitázó felek. Szóba került a Fradi, a DAC és a Honvéd, de CSEMADOK bál és egyéb szabadidős tevékenység.
Fun fact: a zászlók mennyisége a háttérben nem változott.
Beck Károly további adásokat ígér, mert fontosnak tartja, hogy ilyetén is megvitassák a szlovákiai magyarság ügyes-bajos dolgait.
Fotó: privát szoba fb
